Akkor az ajtót bezárom.
A csukott ablakhoz érve a függönyt is behúzom.
Most már csak én vagyok, tudom.
Ezt a szürke, kisatírozott csendet hallgatom.
És akkor megváltozik, tudom.
Valaki mintha hozzám érne, pedig senkinek se hagyom.
A hideg átsuhan a hátamon,
Valaki érintett, valaki megértett, valaki szeretett, gyűlölt nagyon.
Legyen világos, legyen fényes, legyen sárga, zöld, kék és éles,
Minden szikrázó, vakító, vibráló, díszes, ékes!
Legyen világos, legyen fényes, legyen sárga, zöld, kék és éles,
Minden szikrázó, vakító, vibráló, díszes, ékes!
Akkor a függönyt elhúzom.
Mint a pehely a számban, roppan a látvány, és minden gondolatom,
Hogy nemcsak én vagyok, tudom.
És ez a ráébredés annyira feltölt, hogy eltöltődni hagyom.
És akkor feloldódok, tudom.
Mint a forró bögre alján a tej, meg a szín, meg a hab, ha lassan megkavarom.
Aztán az ablakot kinyitom,
Legyen tárva, legyen fényt, hangokat, levegőt beszívnom.
Legyen világos, legyen fényes, legyen sárga, zöld, kék és éles,
Minden szikrázó, vakító, vibráló, díszes, ékes!
Legyen világos, legyen fényes, legyen sárga, zöld, kék és éles,
Minden szikrázó, vakító, vibráló, díszes, ékes!