Navigáció


RSS: összes ·




Klipp: Egész életen át

2018-03-12 18:21:21, 97 megnyitás, Forever, 5 hozzászólás

Rock


Egymagunkban bandukolva
Az Élet országútján,
Nem tudhattuk, osztozhatnánk
Szebb jövőnknek kulcsán.

A Sors akarta, vagy véletlen volt,
Szembe jöttél egy szép napon.
Tán Ámor éppen arra táncolt,
Én ezt már nem tudhatom.

Bridge:
Valódi varázsmosoly...
Mi más lehetett volna?
Láss csodát, a magánytól
Lelkem egyre óvja.
Átölel lágyan,
S többé nem enged el.
Ha álmodnék,
Csak azt kérem ne ébressz fel.

Álmainkból valóság lett
Semmi perc alatt,
Magánybéklyó cérnaszálként
Nyomban szétszakadt.

Akár egy igaz jó barát,
Ki egyetlen szót se szól,
Elkísér egész életen át,
Az a legelső mosoly.

Bridge:
Valódi varázsmosoly...
Mi más lehetett volna?
Láss csodát, a magánytól
Lelkem egyre óvja.
Átölel lágyan,
S többé nem enged el.
Ha álmodnék,
Csak azt kérem, ne ébressz fel.

Refrén:
Tegnap még szívünk
Éppen, csak élt.
Mindent vagy semmit,
Igen, ennyi volt a tét.
Az éjjelt a hajnal
Oly messze űzte el.
Nem volt még senki
Hozzám ily közel.

Ki álmát feladja
Beáll a szürke sorba.
Élete arról szól,
Keserű a Magány csókja.

Mért kéne egy szót is szólj,
Ha Csend aranyát szórja,
Ámor most meghajol,
S ránk kacsint lopva.

Refrén:
Tegnap még szívünk
Éppen, csak élt.
Mindent vagy semmit,
Igen, ennyi volt a tét.
Az éjjelt a hajnal
Oly messze űzte el.
Nem hittem volna... lehetsz
Hozzám ily közel.



Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 4
Kereső robot: 51
Összes: 94
Jelenlévők:
 · Janó Nataniel Dávid
 · Sybill Webster
 · Sz_Tina
 · tollhegy


Page generated in 0.0447 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz