Amatőr Művészek Fóruma

Mézeshetek

A hajamba gyöngyöket, gyermeklányokkal fűzetek,
Virradatkor hűvös vizet, arcomra hintenek.
Ünneplő ruhámat rám adják és megvigyáznak,
Ahogy magamnak felidézem, serényen mozdulnak.

A tőlük kapott friss szirmokat,
Összegyűjtöm
Mint a kiszakított lapokat,
A csorba üvegdarabokat,
Az összetépett oldalakat,
A be nem fejezett sorokat.

Ezüstös karperec, ezer ékszer közt felismerlek,
Szeszélyes dallamot csal ékköved!
A csorba tükör színén, így már nem láthat más, csak én,
Ahogy magamat felidézem, mosoly és élmény.

A tőled kapott friss szirmokat,
Összegyűjtöm
Mint a kiszakított lapokat,
A csorba üvegdarabokat,
Az összetépett oldalakat,
A be nem fejezett sorokat.

Én csak futok a térre meztelen lábbal,
A földhöz érek puhán,
Színes selyem cukorkák íze a számban,
Egy letűnt délután.

Én csak futok tovább, kibontott hajjal,
Eleven meséken át,
Színes selyempapírba öltöztetném,
Azt a letűnt délutánt, azt az elveszített délutánt.