Navigáció


RSS: összes ·




Zene: Játszma

2013-12-28 07:35:07, 638 megnyitás, Elbo_official, 5 hozzászólás

Rap


Szöveg:
Ahogy haladunk az idõvel egyre közeleg a vég.
Öregszünk, és szépen lassan elkopik a fék.
Mi visszatart a halálnak rút csontos hideg kezétõl,
a gyilkos is fél tõle, hisz õ is biztos ezért öl.
Ha elvesztettél mindent, akkor megtehetsz már bármit.
Lophatsz, csalhatsz, rabolhatsz mit kapzsi szemed ámít.
Káprázatos világunkban, annyi dolog hív,
de mikor rájössz, hogy nincsen senkid megszakad a szív.
Ébredezõ öntudat, ráeszmélsz a hibákra,
de túl késõ már gyilkosként tekintesz a világra.
Nem hisszük hogy így lesz, de mind meghalunk egyszer.
Az életben lehetsz pajzs menedék vagy fegyver.
Akármi is legyél, az életet úgy éljed,
ha egyszer végleg elhalványul majd gyönyörû fényed,
ne érezd, hogy alulról a pokol tüze éget,
s emléked csak ragyogjon legyûrve minden szépet.

2x
Eljött hát az idõ mikor kemény lett a játszma,
a valóságtól nem véd meg már semmiféle álca.
Lehullott a páncél, de még nem tudsz semmit rólam,
hiába lelkembõl kiabál most minden egyes szólam.

Mikor a sötét éjszakában hirtelen felriadok félve,
és elmém be van zárva egy mélyen fájó emlékképbe,
az egyetlen út te vagy, hogy kijussak innen élve,
segíts hogy önmagam legyek, ne lökd a kezem félre.
Tudom azt, hogy lelkünk mindig bátran küzd a haraggal,
agyunk pedig szembeszáll a már felépített falakkal,
de van, hogy már nem segít ha tettek helyett szavakkal
áltatjuk csak magunkat lépj elõrébb egy arasszal.
Hiába utazunk egymással vagy éppen egymás mellett,
fülünkben a dugó mi összeköti a két lelket,
de hiába, nem úgy értjük egymást ahogy a régieknek kellet,
a zene viszont képes levenni vállunkról a terhet.
Napjainkban az embereken úrrá lett a kényelem,
a házakba beköltözött a megszokás a félelem,
de mond meg nekem ilyenkor miért csak a rosszat látja két szemem?
Hogy sebeim begyógyuljanak arra kérlek légy velem.

2x
Eljött hát az idõ mikor kemény lett a játszma,
a valóságtól nem véd meg már semmiféle álca.
Lehullott a páncél, de még nem tudsz semmit rólam,
hiába lelkembõl kiabál most minden egyes szólam.

Kifogásokat keresünk, mikre nem létezik már mentség.
Megbotlunk majd elesünk, de segít felkelni a szentség,
az Atya a Fiú és a Szentléleknek nevében, felszólítalak hogy
ne turkálj mások üres zsebében.
Mert lehetsz te állam, egyház, rabló vagy egy csaló,
aki meglopja a másikat az mind pokolra való.
Ne telefonálj segítségért, ha nem mondod, hogy haló,
de légy akármilyen éber, úgyis jön Trója meg a faló.
Sokszor nézem lent az utcán, hogy tengõdik a bánat,
a régi lomok mellett az ember azt mondja, még várhat.
Nem akarja kidobni hisz oly régen ül a szívében,
inkább éveken át halmozza s majd azt mondja kiégtem.
De ha mázsás terhek nyomják is élettõl fáradt vállunk,
mi a végsõkig kitartunk, ha kell két lábon állunk.
Tudom félünk mi van akkor, ha eljön majd a holnap,
de csak akkor hagyd el magad , ha hullaszállítóban tolnak.

2x
Eljött hát az idõ mikor kemény lett a játszma,
a valóságtól nem véd meg már semmiféle álca.
Lehullott a páncél, de még nem tudsz semmit rólam,
hiába lelkembõl kiabál most minden egyes szólam.



Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 20

Page generated in 0.0406 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz