Amatőr Művészek Fóruma

1979-ben születtem, Jászberényben, és jelenleg is itt élek a családommal. Egy lányom van, kinek megpróbálok a lehető legjobb édesanyukája lenni. Nagyon szeretek olvasni, többnyire a szépirodalom érdekel. A versek iránti vonzalmamat a középiskolai éveknek köszönhetem. Az irodalom mindig közel állt hozzám, sokat jártam szavalóversenyekre, ahol kiemelkedő eredményeket értem el. 1992 óta írok verseket, persze az akkoriban írt versek gyerekcipőben jártak még.
Egy ideig nem írtam, a tini évek fontosabbak voltak, de felnőttként újból tollat vettem a kezembe, és teljesen más látással folytattam a költészetet. Több művészeti portál regisztrált tagja vagyok. Az első verseskötetem megjelenése 2019. október 26-án volt, „Versbe zárt gondolatok” címen az Aposztróf Kiadón keresztül. Verseim bemutatására egy nagyszerű rendezvényen került sor, Rékasi Károly színművész, szinkronszínész által, mely eseményre több száz érdeklődő ellátogatott.
A kötet olyan írásokat foglal magába, melyek saját életem valóságát tükrözik, de tartalmaz olyan elemeket is, melyek csak a gondolataimban születtek meg vagy más személy(ek) ihlették verseim sorait. Az adott pillanat hangulata, cselekvése ad témát verseimnek.
Empatikus embernek ítélem magam, képes vagyok átérezni, majd magamba szívni mások érzelmi energiáit, legyenek azok pozitívak vagy negatívak. Ezzel az értékes tulajdonsággal élek együtt, és el tudom határolni a mindennapjaimtól (családomtól, munkahelyemtől és a magánéletemtől). Büszke vagyok rá, hogy empatikusnak születtem, nem vagyok gyenge, sőt inkább erős. Nagyszerű adottságnak tartom, hiszen próbálok mindenkit megérteni, és képes vagyok lemondani magamról, hogy másoknak jobb legyen. Sosem hagyom a belső hangokat elnyomni, inkább versbe kötöm a leírt sorokat. Tudom, hogy verseim nagy többsége deprimált, de sok rejtett érzést, hangulatot, igazságot és egyéb stigmát takar egy-egy sor vagy alkotás.