Amatőr Művészek Fóruma

Ott, ahol mindig élnek a fények,
vár rád a többi isteni lélek,
ott leszel mindben, és ők tebenned,
nem kell ott többé semmit keresned.

Mikor a lelkem fáit szüreteltem
Megomlott bennem a révület
Magamra riadtam fel
S édesre vált a szürkület

1.
Fekete tengeren, tépett vitorlákkal, horgony nélkül állok a vizeken,
körben az éjjel üvegkoporsója.
A part már nem is elképzelhető a fedélzetről..
ám égi szimfónia hasít

Előre! Előre zord taréjain e lángoló hullám-óriásnak, mely lehet, hogy végzetemig visz!
Vigyen hát! Forró hegynek izzó gyomrába, Athanornak pusztító hevébe, vigyen hát!
Ó, boldogság! Te, mankó az aranykor torz embriójának!
Örvényedben születik ím újjá az Ember, lépésről sokára lépésre.
Vásznaim hajómon tőled dagadnak s szinte csak a csodától nem szakadnak atomjaik törmelékévé.

térképen kutatom
mit egykor tenyered mutatott
jelek kusza tánca
lidércek
zúgása

ugye látod
semmi nem történt
a régi maradtál én is a régi

lápon köd nyom, alabástrom ég szakad
hóhab ágyon, Mari lányom lázcsatak
megálmodtad Bandi fiú halálát
bánni fogod a sok titkos találkát
lúdvérc csókol éjjelente
örökre vagy bélyegezve
süss, kék tűz

Ki vagyok én, kérded tőlem?
Madárfütty a zöld erdőben.
Harmat a fák lombja alatt.

Megjegyzés: 2016. 05. 26

Aznap ismét meghalt egy részem. Tulajdonképpen valaki megint megölte egy lényem. Meghaltam és ez ellen semmit sem tehettem. Kongó üresség borított el. Menthetetlen zuhanni kezdtem. Naiv voltam, gyáva és gyönge. Azt hittem, ha szeretek, egyszer viszontszeretnek majd. Elhittem, hogy a kapcsolatok örökké tartanak. Mindegy kivel és hol, mit és hogyan. Nem számít mikor, csak az, hogy miért. De, ugyan, ez is önámítás! A barátok valóságos átkok, a szeretett személyek sem mások. Mind-mind csupán öncsalások!

Végtelen rég várok az átváltozásra, és rettegek tőle.
Először azt hittem, talán rovar lesz belőlem Kafka módra. Aztán, hogy földönkívüli vagyok a New Age irodalom hatására.
Olykor a villanydrótot figyelem a rajta ülő fecskékkel.
A fűzfa ágait, amint a szélben hajladoznak.

lejöttem a cigiről,
most a hús van
soron,
utoljára hagyom
a levegőt.

Én nem így képzeltem.

Sétálok. Sétálok és mérgelődök. Igen, mérgelődök… Még akkor is, ha lélegzetelállító látványtól hüledezik a tüdőm – de csak úgy szelíden, mintha rám nem hatna a bűbáj; meg igazából semmi.

Megjegyzés: 3. játék - 11 hívószó: csatornafedél, kígyó, megsemmisülés, lajtorja, rézangyal, szikla, terrakotta, ajak, blues, fák, parfüm

Üss meg,
De úgy, hogy fájjon
Gyűlölj,
Csak senki se lásson
Elképzelt barátom.

végre egy csatornafedél
mely pont nincs a helyén
most kicsusszanok mint egy kígyó
mert nincs nálam lajtorja

Megjegyzés: 3. játék - 11 hívószó: csatornafedél, kígyó, megsemmisülés, lajtorja, rézangyal, szikla, ajak, terrakotta, blues, parfüm, fák

Létezel. Ahogy létezik a légkör, félrehajló szivárvány városaink felett, szaladó folyó, a patak, a tó, mindegyik tenger. Az eső, a hó, a tündérvíz íze nyelvemen, ahogy állnak templomok, hegyoldalban, apró faluk közepén völgyekben. Még mindig létezel.

Megjegyzés: Uccikának ajánlom sok hálával és szeretettel.

Kik is vagyunk valójában?
Az egyik legősibb kérdés az emberiség történetében. Mivel megdönthetetlen bizonyíték nincs arra nézve, hogy kik is vagyunk valójában, az így keletkezett vákuumba a különböző megmondó emberek el tudják mondani a saját igazságaikat, pénz vagy küldetéstudatból. Küldetéshez persze, felelősségnek is kell társulnia, amiről beszélnek, úgy illik, hogy azt az utat végig is járják és a tapasztalataikat osszák meg. És ne innen – onnan összeszedett dolgokról meséljenek. De hogy juthatunk tapasztalatok birtokába?

A Pokol-bugyraiban:

A sötétség oly tompa és fényes,
Szűk és végtelen,
Izzó és hideg,
Némán harsogó
Verem,
Hol ezer szempár
Tekint keresztül lelkemen,
S ezer ajak
Sóhajtja fejemre bűneimet.

Ő honnan tudja? - vág fejbe a gondolat. Meg az egész. Ez egy ócska péntek délután egy rohadalom hosszú értekezlettel, hogy jövök én képbe egyáltalán. Ez a munkáról szól. Az elcseszett eseteinkről, amikből tanulnunk kell, kellene, de nem tesszük, mert úgysem vagyunk mindenhatóak. Több kell a gyógyuláshoz, mint amit tudunk. Az ujjak között lehet érezni olykor a pillanatot, amikor kicsúszik az élet onnét. Vége. Más is van, tudom, hogy van, lennie kell, de én nem vagyok egy eset. Vagyis de, de ő erről honnét tud? És egyáltalán, hogy van joga megkérdezni azt, amire nem tudom a választ?

Megjegyzés: zsoloo-nak ajánlva sok szeretettel.

„Rémségek kicsiny boltja” - pillantok hatalmasat a csigalépcsővel átellenben magasodó üvegajtó kacska matrica-betűire. Meghűl bennem a vér, és bele is szédülök a szavak értelmezésébe, hiszen egyből a horrorfilm jut eszembe róla. Még azelőtt odanyomom orrom az üveghez, hogy eldönteném, egyáltalán jó ötlet-e odamennem. Egyáltalán. De így közelről már mást olvasok: „Régiségek kicsiny boltja” Ja! Ja, jó hogy! Elvigyorodok önmagam nyámnyilaságán, kicsit szidom magamban a főnököt: sikerült úgy beijesztenie, hogy én már egyből valami kegyetlen horror-thriller-terrorba képzelem magam. Ám amint megnyugodnék, a szemem elé két hatalmas takonyzöld-szín írisz ugrik, kibuggyanó szaruhártya erekkel a vöröslő szemfehérjét átszelve.

Megjegyzés: zsoloo-nak ajánlva sok szeretettel.

Péntek este. Munkaértekezlet. Dögunalom. Ráadásul utazni kellett, mert a főnök ilyen spirituális lett újabban, és azt mondta, ki vagyunk égve. Nem alszunk eleget, mert depressziósak vagyunk, túl sokat stresszelünk, és nem vagyunk elég kedvesek, bájosak és türelmesek.

Megjegyzés: zsoloo -nak ajánlva sok szeretettel.

öledben megbújni jó
csak vagyok és
csak lélegzem

Megjegyzés: Kalocsa, 2017. július 25.

Megkérdőjelezhető dolgokat cselekedtél,
pedig a legjobb tudása szerint teremtett.
A tékózló fiú soha nem lehet hétköznapi.
Megkérdőjelezhető dolgokat cselekszik,
de rendkívülieket is, és ez a tudás már
a tiéd.

Megjegyzés: Krisztus után 2017.10.07.

Éreztem.
Láthattam is volna
de a semmi érzéketlen.

Úgy fogy el
hangját sosem hallani
nincs is, csak ha visszatér.

„Eladó felújítandó 52 m2-es, 1+1 szobás, összkomfortos, tehermentes ingatlan Bp. belvárosában. ”


Újabb zaklatott álomból ébredt. A sötét szobában pirosan világító óra 3 óra 20-at mutatott, mint már annyiszor. Joe vörös haja nedvesen tapadt a tarkójára és a homlokára. Tapasztalatból tudta, hogy vége az alvásnak. Felkelt hát az ágyból, szárazra cserélte az átizzadt pólót és a konyhába indult. Gordon nem zavartatta magát, egy halk nyávogás után kiflibe gömbölyödött és aludt tovább. A kíváncsi Ficánkát a teafőző sípoló hangja csalta a konyhába. Kedveskedve körbedörgölte gazdája lábszárát és nyafogva tett szemrehányást a korai ébresztő miatt. Joe ásítozva mártogatta a teafüvet a gőzölgő vízbe, a bögre fülére csavarta a cérnaszálat és próbált rájönni, milyen nap is van. Vasárnap. Miért mindig vasárnap alszik rosszul? Mi az ami nem hagyja őt pihenni? Félelem? Fájdalom? Nem tudja soha felidézni a lidérces álmokat.

"Utolsó idők" -fiú vagyok, szívem,
aki elfogadja Isten akaratát:
a világomnak egyszer vége.
De nem olyan messzire jutok
amennyire visznek, hanem
amennyire akarok majd.
Az eminens - etikát magasról
leszarom. Irodalmat csinálsz, kultúrát?
Unom a képeidet. Matematikába
csomagolt kiszámított arculatok
megtervezett elmésre csiszolt
gondolataid. Kinyalhatja a valagamat
az emélyült írás. A hatás és az ellenhatás.

megállítom az időt újra
csak egy végtelen pillanatra
ha már itt vagyok
ne legyünk túl rajta

1)

Magamat folyó közepén álló rönkdzsungelnek látom,
krokodilokkal körülvett szívű, misztikus, frázis királynak.

----

2)

Százszor tetováltam az arcodra a nevemet, meg -
közelíthetetlen szeretettel vettelek be,

brutalitással, amit csak megcsonkított veterán
ismerhetett fel és a macskára támadó patkány.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. augusztus 16.

Feltűnés nélkül,
szomorúságot fog festeni
arcodra a valóság.
Nehezebb lesz bejutnod
a klubba, mint ahogy egy
teve bújik át a tű fokán.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. 07. 23.

10. fejezet

A reggeli napsütésből semmi sem lett. Esőfelhők gyülekeztek az égen, a nyugati szél felerősödött, az idő pedig, mit szépítsek, viharosra fordult. London szürkévé vált, és pár órával a beborulás után elkezdett kérlelhetetlenül szemerkélni az eső. Semmi kedvem nem volt Louis-nál kezdeni a napom, és semmiképpen nem vágytam arra, hogy beszélnem kelljen vele. Le tudtam volna csavarni a fejét. Elegem volt belőle egy egész életre, sőt szerintem még annál is többre.

Amikor rájössz ki is vagy valójában,
többé már nem kell verset írnod,
csak egyet, az utolsót, valójában
az lesz a legelső és a végtelen
te.

Szellő fújja, eső veri,
riadt szeme megismeri,
azt az erdőt, azt a helyet,
ahol egykor sebe hegedt.

Megjegyzés: (2017. március végén)

Hol volt, hol nem volt, az egyik életöltőben megszületett a Földre egy gyengéd, érzelmes Halak lány és egy erős, szilaj, vad Kos fiú. Teltek múltak az évek, a két lélek csak élt, éldegélt. Felnőtté válásukig nem keresztezték egymás útját, a saját útjukat járták. A fiú néha a pokolban játszadozott, bátran, örömmel, tudva, mennyire más és mennyire másak a vágyai, mint amihez a világ szokva van, míg a lány sokszor az égben talált menedéket másságára, ott élt, játszott, segített, ismerkedett, boldogságot, szeretetet szórt és olykor bölcselkedett.

Sötét napok fölött kúszó
hazug homály ostromára ébred
a lélek
Még tépnek a ködből születő
vicsorgó rémek…

Véletlen lelkek
Te találkoztál már a lelkitársaddal?
Igen, találkoztam.
Mesélnél róla, milyen érzés?

Kelél? Az mi?
Az, angyalom a világ legtermészetesebb dolga.
Mindenkinek vagy egy sajátja, s minding magánál hordja.
Sőt a legtöbbünké idősebb és bölcsebb mint mi.
… jó de végül is az mi?

Vezetett reinkarnációs utazásom során láttam magam, amint egyik előző életemben egy háborúban harcoltam. Ez a háború úgy az 1900-as évek elején lehetett. Két bajtársammal egy fronton harcoltam, azokkal, akikkel még együtt kezdtük el a katonaiskolát, és az életemet rájuk bizhattam.
Meghaltam, de nem miattuk. A felettesem ölt meg, amikor összefutottam vele egy bombatalálat után maradt bűzös kráterben, amiben holttestek tömkelege hevert. Rajtakaptam, amint csapatunk elesett katonáinak holttestét fosztogatta.
Lelőtt.

A fiú a zsúfolt belvárosban várt kedvesére. Izgatott volt, mint minden alkalommal a vele való találkozáskor, de ezúttal a tőle kapott e-mail nem hagyta nyugodni. Írása meglehetősen felkavarta, alig tudott uralkodni magán, de nem kellett sokat türelmetlenkednie: a lány hamarosan megérkezett, s azon nyomban beültek a sarkon lévő keleti hangulatú teaházba, hogy megbeszéljék az éjjeli élményt.
Rövid mellékzönge után a tárgyra tértek. Kielemezték közös álmukat, ami szinte minden részletben megegyezett: egy nemtelen (vagy inkább kétnemű?) lénnyel beszélgettek. Noha egyikőjük sem emlékezett rá konkrétan miről is társalogtak, de abban mindketten egyetértettek, hogy álmuknak különös jelentése van, és nem lenne szerencsés csak úgy átsiklani felette.

'részlet a könyvből 17'

… a már említett kétes eredetű alomalakok mellett azonban vannak az asztráltérben kézzelfogható entitások is, vagy legalábbis jelenlétük valamelyest oda is beszűrődik. Isten, istenek, személyes őrangyal, szeráfok, szellemi segítők, bármilyen formát is öltsön a fény energiája, azok behívhatók álmainkba. Nem lehetetlen tehát, hogy találkozz a lénnyel akit úgy hívnak: a Felsőbb Én.
(...)
Ha ez sem elég és igazán nagykanállal akarod habzsolni az álmokat, és célod a legteljesebb spirituális kiteljesedés, ajánlom figyelmedbe az ún. „csoportos álmodást”. Ekkor néhány, a kreatív álmodásban haladó személy egy közös álomban találkozik.

'részlet a könyvből 14'

(...)
… nincs tehát az a szörnyű és lehetetlen álomszituáció, melyen ne lehetne változtatni, ha másképp nem, hát önfelébresztéssel. Koncentrálj az ébredésre, vagy nézz mereven egy pontra – garantáltan felébredsz! E technika mindenkor működik.
Tudok ennél is jobbat: habár közel az ébredés, mégis legédesebb álmodban szeretnél maradni, megteheted. Ébredésed átmenetileg megakadályozhatod pörgéssel: kezdj el forogni a tengelyed körül, miközben az álomban maradásra összpontosítasz! Mire eljutsz az álmodás művészetének erre a szintjére, ujjongva, gyermeki izgatottsággal hajtod párnádra fejedet, készen az újabb éjjeli csoda átélésére.