Amatőr Művészek Fóruma

Para van, ez normális,
más kell ide, nem frázis.

Itt egy köz, ott egy hely,
ide vajon mi fér el?

– Vajon mindig fúj a szél a híd alatt? Milyen lesz ott karácsonyozni? Hmmm, Q, érzed ezt a mennyei klóros rendelőszagot? Mélyen szívd magadba, mert ezután már csak elpusztult patkányok dögszagát szimatolhatod.
Csak ültem ott, az aranyból és márványból kirakott váró bársony és selyem huzatú székén, és feladtam a küzdelmet.

Megjegyzés: Folyt. köv

Q valóban hajlandó lett volna eláztatni az előtér méregdrága szőnyegét a saját vérével. Micsoda mártír! De nem lehetett. Hozzánk vágták (szó szerint... plusz négy ragtapasz) az üzletszabályzat ezerötszáz oldalas füzetkéjét, melynek a hatszázhetvennyolcadik oldalának ötödik bekezdése így kezdődött:

Megjegyzés: Folyt. köv.

Minden fehér lett, az ég, a lég, a föld, és a szélvihar most már tízezerrel tolta tüdőmbe a havat – szén-dioxid helyett vizet köhögtem. Derűs időt mondott a sok alkalmatlan meteorológus, csak erre bírtam gondolni, meg arra, hogy miután a szörny darabokra tépte Q-t, már utánam szaglászik.

Megjegyzés: Folyt. köv.

Nagyon nem szeretem a fogászatot, de Q olykor bejelent, és akkor nincs mese, menni kell. Azzal szokott nyugtatni, hogy a cég jogászának a feleségére biztosan vigyáznak; így aztán annyira talán mégsem szoktam félni.

Megjegyzés: Folyt. köv.

Lomha járat év elején
disznót ölő kemény legény
félre csapott pörge kalap
alig takar hajas agyat

Dzsimmi ritkán mozdult ki a városból, sőt a kikötőt sem szívesen hagyta el. Az elmúlt két évben mindössze háromszor, akkor is betegeskedő nagynénjét látogatta meg.
Pár üveggel vitt neki a már említett csempészáruból, de most hogy meggyógyult már maga jött érte.

Dzsimmi hóna alatt egy jókora csatornafedéllel érkezett a szokásos július végi Nagy Viszki ünnepre, amelyet minden évben kétszer rendeznek a Szingapúrból érkező Dél Angyala Natasa nevű, 700 tonnás, kiselejtezett kis orosz cirkáló köszöntésére. A hajó teljes rakománya hamisított skót viszki, ami a helyőrségi kantin fél éves ellátmánya.

Kinyúlnak a fények a külvárosi éjben.
Aludni tér minden, már csak én vagyok étlen.
Itt állok, az ablakomban fohászkodom a szmogban
valamiért, ami zsírt tartalmaz nyomokban.

Alkony sarjad, pírja még fest,
kontúrja a távolba vész,
lengén öltözött Budapest
a sötétből kitörni kész.


Megjegyzés: 2017. 12. 06.

járatlan utat ne adj fel jártért
kivéve ha nem ingerszegény
életpálya modell számodra az
unalom mondta a majom
majd tökön rúgta az oroszlánt

Megjegyzés: 2017. 12. 01

"Ha nem vigyázok a testemre, azt Isten személyes sértésnek veszi. " - figyelmeztette magát Ferenc, majd két vállrándítás között hatalmasat harapott a lekváros buktából.

másolt és kiismerhető
ő voltaképpen talmi kín
nincs nagy segge neki
hogy szét lehetne rúgni
szeme hogy lássa azt
vagy megpihenjen kicsit
két lélek megőrlése közt

Ha meglátok egy jó segget
ki akarom nyalni, akkor is
ha tudom, ezzel is szoktak
szarni. " Tessék az élet, meg
a rákfene, ezért fátyolos
Föld-anyánk tekintete!

Megjegyzés: A vers az élet tragikus, borzasztó de gyönyörű kettősségére hívja fel a figyelmet, amely ott él mindannyiunk szívében. Igen nyájas olvasó, a tiédben is!
Grátisz rávilágít az egyidejű anális - orális érintkezés legmarkánsabb veszélyére, mivel, a Human Papiloma (HPV) vírus ( amely köztudottan szexuális úton terjed) és a szájüregi rákok között összefüggés fedezhető fel.

Nagyon szívesen!

KAMUKRÁCIA
"Haza csak ott van, hol jog is van. "

Az erőszakszervezet törődik velem:
Ki vagy kisfiam?
Jobb, ha tartod a szád!
Van-e füled kettő?
Szereted-e az állambácsit?
Figyeld a Napkeltét!
Ugye aranyos a hírolvasó néni?
Ne kókadj, ha bánt a globál.

Megjegyzés: 2006. október, 2017. augusztus

coaching. magyarul edzés. mit tesz egy coach velünk? felkeressük, hogy segítsen nekünk sikeresnek lenni, boldognak lenni, elégedettnek lenni. leülünk, kezdeti szimpátia meg van. kellemes kinézetű nő, férfi ül velünk szembe. kezdetben feszengünk vagy nem. Beszélgetünk, elmondjuk, az aktuális élethelyzetünk, meghallgatnak bennünket ezt érezzük és tényleg hallgatnak is bennünket, mert hát szembe ül velünk valaki aki figyel ránk. Konkrétan nem közli velünk, hogy mit kell csinálni, hogy sikeresek legyünk, de segít feltárni az okokat. A gyökér okot.

Házunkban családom öt cicát tartott.
Bútort, szőnyeget szapulnak éles karmok.
Rendre áll a macskabál;
szívem búsan kalapál.
Gazdit keresek én is, s feladom a harcot.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. július 4-én

Nyúlkergetős volt az este,
míg más a szerelmet kereste,
nekem süldő nyuszi jutott,
ki óljából zsupsz kiugrott,

Két taktus közt
(automatizált PC társadalmunk margójára)

Alaplapra lecínezve,
impulzusok jönnek egyre.
Feldolgozom, tovább adom.
Billió herczen fut gondolatom.

Összeállt a kép. Az anatómiai csillagflotta átállt a Zebúr birodalom lázadóinak ellenfeleiből toborzott gyülevész császári gárdájához, miközben a földiek csapásmérő istenei a térkiegyenetlenségek gravitációs csapdájában vergődve próbáltak e kényes politikai szövetségre véres pecsétet tenni. Zeusz és Apolló típusú csillagépítő hajóik energia- és hagyományos lövedékei még véletlenül sem találtak telibe. A célpontok túl kicsik voltak.

Versben és Európai stílusú haikuban…

Ejnye-bejnye, teremtette,
Ember, nedveket szerette.
Fenekedve erjesztette.


Megjegyzés: Vecsés, 2013. május 3. – Kustra Ferenc

Bizonyára mindenki ismeri ezt a sorozatot, aki nem, az keressen rá a youtube-on... kicsit megihletett a debilség, s bár talán nem hozom a kötelező szintet, de végül is megpróbálom. Ha okoz pár vidám pillanatot, már megérte:)

„TÁLENTUM”

Kora téli délután. Bár a nap ragyogóan süt, odakint mégis vacogtató hideg van. Gyülekezünk a városi Művelődési Ház emeleti termében. A heti kerámia foglakozásra érkezők lassanként szállingóznak, ki egyedül, mások ismerőseikkel, barátaikkal. Jelenleg népes a fazekasság iránt érdeklődő társaság, ám legtöbbjük- bár szeretnék fiúkat is látni közöttük - a szebbik nemhez tartozik.

Na, végre, kipanaszkodhatom magam! Itt nem lát senki, és nem jutnak a hírek asszonykám fülébe!
Hát kérem, az úgy volt, hogy Debrecenbe készültünk üdülni. Csomagolt az én drágám ezerrel, pedig csak három napra mentünk:

/dodoitsu/

Hajnali napsugarat
ölelget az öreg éj,
parókája lecsúszott,
repedt jég nevet

Kedves Mikulás!

Elkeseredésemben fordulok hozzád: kérlek ne hozz semmit az én unokámnak! (Bár tavaly is én vettem ajándékot.)
Kis Tütyő, nem tud írni: még csak négyéves. Engem kért meg, hogy kérjek számára valamit: Hát én, a semmit kérem! Sorolom indokaimat: Tegnapelőtt, bezárt a vízóra aknába, - majdnem megfulladtam. (Éppen szerelőt vártunk.) Az eseten feldühödve – miután távozott a mesterember-, Tütyőt leraktam az órához. ( Cselekedetemet nevelési szándékkal tettem.) Mondtam: "olvassa" le az állást. Először tetszett neki a dolog, de 1 órahossza elteltével, sírva könyörgött, hogy engedjem ki: Nyem tudok ovasni, nyem tudok ovasni. – nyafogta, mit akit jól elvertek. Esküszöm, soha nem kapott tőlem pofont! ( Egyszer úgyis elverem!)

A vő szorgalmasan hordja
szavazni az anyósát,
hogy szokja az úrnát.

Megjegyzés: 2016 október 02.

Ki költő és ki nem költő,
kit érdekel, mire föl nő
ennyi író, ennyi költő...
ennyi agyas szófüstölgő.

Megjegyzés: (2016. július)

Meglehetősen ittasan álldogált a társaság így az éjfél utáni percekben. Szédelegve állták körbe az asztalt a nagy nappaliban. Himnusz utáni tűzijáték és petárdaáradat záporozott a fülekre, hangosan és színesen érkezett a legfrissebb év. Az ilyen emelkedett pillanatok rendkívül alkalmasak az annál is emelkedettebb szavakra, úgyhogy az öt fiatal egyike megkezdte az ünnepélyesnek hangzó ígéretáradatot.
− Ezennel megfogadom, hogy az újévben egyáltalán nem fogok semmiféle szerencsejátékot játszani, sőt: egy nagyobb összeget valamilyen karitatív célra fogok fordítani.
− Repedezik a plafon! − kurjongattak a többiek az imént felszólaló félig komolytalan mondatán.
− Én megígérem drágám – fordult az egyik fiú barátnőjéhez − hogy az idén, illetve pontosítanék: soha többet nem csallak meg. − Mindenki felröhögött, csak a lány jegyezte meg ironikusan:

Most meg szemészhez kell elmennem. Igen, valóban baj van a szemeimmel. Azt hiszem, a legnagyobb baj a szemeimmel van. Kezdhettük volna ott – mielőtt az immunológus odaküldött. Az immunológus, akihez a neurológus főorvos, akihez egy szakorvos, akihez az endokrinológus, akihez a sebész, akihez... én már nem is emlékszem, hogy lett hirtelen tumor a fejemben és antitest a véremben.

Igy irúnk mínk

Fáj a fejem
nem bírja a szemem
itt van ez a sok betű
inkább töltöm a nedűt.

Öröknek író bölcsek járnak erre,
ütköznek a keresztutaknál sandán.

Emberi fogyatékosságok gazdái ők,
váratlan bőség áll a pálya legszélén.

Pókfonál
versemet
papírra
lógatom.

Éttermi jelentésünk következik:
A vendégek már szállingóznak. Hétfőn szórványosan hét fős asztalok is előfordulnak.
A káposztasaláta elfogyott.
Visszaadjuk a szót a stúdiónak.

További híreink: Elbocsátottak egy felszolgálót, mert ferdén állt az evőeszköz.
A zsebében.
A pincér nadrágjából szerencsésen kimenekített ezüst étkészlet tagjai közül senki nem állt kameráink elé. Sokkra hivatkoztak. A kisváltás és a nagyvilla olyan súlyos megrázkódtatást szenvedtek, hogy háromszor is el kellett őket polírozni.

- „Ez a néhány rozsdás szög pont jó lesz!” - gondoltam.
Méltó és illő mindahhoz, amit mondani szeretnék. Bizonyítéka lesz ez annak, hogy a mindenki által semmibe nézett rozsdás szög jó lehet valamire.
- Mit jó!? Tökéletes! - motyogtam hozzá, amitől is majdnem megfulladtam, mert az egyik kezemmel a ládát fogtam, a másikkal pediglen a kalapácsot, így a szöget a fogaim közé vettem, hogy aztán önkéntelen motyogásom miatt az a nyelvemen leszánkázás élményében lubickoljon, utána pedig rátérjen a mandulám böködésére. Visszaöklendeztem tehát a szöget, odatettem a három másik nagyon hasonló társa mellé, és behunytam kicsit a szemem, hogy túl legyek az ijedtségen.

Nyolc óra körül jár- estefelé.
Horgonyt eresztek a tévé elé.
Vége van egy újabb hétköznapnak.
Gyerek az idő, lássuk mit adnak.

(Öngól)

Telefonom nyomom,
feszt csak "okoskodom";
buszon, otthon, utcán -
körbevesz a hullám.

Megjegyzés: (2015. február)

Volt egy kutyám. Hogy milyen fajta? Tudja fene. Szerelemgyerek. Azok a legszebbek. Lehetett talán benne egy csipetnyi német juhász, egy csipetnyi coloradói medveölő, na meg egy marék nyuszi. A leggyávábból.

Bár mostanában sokkal bátrabb. Csak ott kell lennem vele. Kettőnknek elég a fele félelem. Nem baj, nem házőrző. Inkább csak belső munkatárs. Sokat csavarogtunk. Helyes, szelíd ábrázatába mindenki belehabarodott.

Elgyötörten lépek a buszra fel újra.
Felkészültem tényleg megint a vad útra?
Vissza nem mehetek, felhörög a motor,
A Béla már tudja, fehér, mint egy szobor...

Szépen szálló lágy dallamok a világba léptek,
messzi földre hallatszik a szív: melengető képek,
miket finoman hintenek el e meseszép rétre.

Megjegyzés: NeMo egyik versemhez írta, hogy: „A szabályos versszakhoz a szabályos forma és kötött rímképlet illik. Tagolhatod szakaszokra, de akkor azt ne ilyen szabályos hat sorosokra. Ahhoz már a rím is jár! ” - 2015. január