Amatőr Művészek Fóruma

Nem a legkellemesebb, ha az ember olyan helyzetbe kerül, ami a mindennapok monoton egyformaságából kizökkenti.
El is mesélem nektek, hogy mi is történt ma velem.
Minden bizonnyal ismerős szituáció, ha egy számotokra fontos dologban egy hivatalos szervnél el kell járni.

– Jó napot kívánok! Ez itt a Szupi-vill?
– Jó napot. Igen, ott van kiírva arra a nagy táblára hatalmas piros betűkkel… Nem látja? Kiböki a szemét. Egyébként segíthetek valamiben?
– Szuper! Én a Király Béla vagyok és az állásinterjúra jöttem.
– Az állásinterjúra?
– Igen kérem, kilenc órára beszéltük meg, csak kicsit késtem… én lennék a könnyű fizikai munkatárs…

Kellett nekem futkorásznom?
Ez leesett. Konstatálom.
Kérem, ez már meg sem lepett
hogy újra pofára esett.

Jaj te kis üveg
Csatos kis üveg
Mi lesz veled
Ha nem leszek?

Ma este is csapattuk kicsit, mármint Én meg az Audim. Jah meg a szőke is ott volt, aki a csajom, valami Gabi. Toltuk ahogy bírtuk. Halljátok, irtó baba amikor a konyakmeggy piros A3-as 1. 8-as benzin turbós gépállat, a 180 lovacskával gyorsulni kezd alattam. Chip tuning, négy karika, kingofdöród. – Vágod?

Emma tánti imádta a macskákat, volt is neki mindenféle kicsi, nagy, hosszú és rövid szőrű, minden színben, amit csak el lehet képzelni. Egy szép kertvárosi házban éldegélt kis nyugdíjából a nyolc macskájával. Minden nap már jó korán ott sündörögtek körülötte, amikor a reggelit porciózta. Pár éve egy nagy kóbor szürke kandúr csatlakozott a csapathoz, nem teketóriázott, hipp-hopp félrelökte a többit, hogy elsőnek férjen oda az etetőtálhoz.

Lajoska lassan, imbolyogva állt fel a terített asztal mellől. Jelentőségteljesen körbehordozta nagy vizenyős szemeit az egybegyűlteken, majd megköszörülte a torkát, és belekezdett:
– Béláról szeretnék pár szót szólni – ha megengeditek. Nos igen. Béla volt a legnagyobb kan a disznóólban, ehhez nem fér semmi kétség.

Megy a szamár juhászon,
kalimpál a lába,
erős legény a juhász,
szamár súlya mázsa.

Megjegyzés: Petőfi Sándor: Megy a juhász szamáron

Már annyit szenvedtem, hogy nem lehetek ott részvétet nyilvánítani a temetésemen, hogy ma eldöntöttem: túl fogom élni. Úgysem veszítenék vele semmit. (Azért úgy megnézném! Hogy voltam és láttam már, milyen és hogyan zajlik le? Á, a másoké nem olyan.)

Para van, ez normális,
más kell ide, nem frázis.

Itt egy köz, ott egy hely,
ide vajon mi fér el?

– Vajon mindig fúj a szél a híd alatt? Milyen lesz ott karácsonyozni? Hmmm, Q, érzed ezt a mennyei klóros rendelőszagot? Mélyen szívd magadba, mert ezután már csak elpusztult patkányok dögszagát szimatolhatod.
Csak ültem ott, az aranyból és márványból kirakott váró bársony és selyem huzatú székén, és feladtam a küzdelmet.

Megjegyzés: Folyt. köv

Q valóban hajlandó lett volna eláztatni az előtér méregdrága szőnyegét a saját vérével. Micsoda mártír! De nem lehetett. Hozzánk vágták (szó szerint... plusz négy ragtapasz) az üzletszabályzat ezerötszáz oldalas füzetkéjét, melynek a hatszázhetvennyolcadik oldalának ötödik bekezdése így kezdődött:

Megjegyzés: Folyt. köv.

Minden fehér lett, az ég, a lég, a föld, és a szélvihar most már tízezerrel tolta tüdőmbe a havat – szén-dioxid helyett vizet köhögtem. Derűs időt mondott a sok alkalmatlan meteorológus, csak erre bírtam gondolni, meg arra, hogy miután a szörny darabokra tépte Q-t, már utánam szaglászik.

Megjegyzés: Folyt. köv.

Nagyon nem szeretem a fogászatot, de Q olykor bejelent, és akkor nincs mese, menni kell. Azzal szokott nyugtatni, hogy a cég jogászának a feleségére biztosan vigyáznak; így aztán annyira talán mégsem szoktam félni.

Megjegyzés: Folyt. köv.

Lomha járat év elején
disznót ölő kemény legény
félre csapott pörge kalap
alig takar hajas agyat

Dzsimmi ritkán mozdult ki a városból, sőt a kikötőt sem szívesen hagyta el. Az elmúlt két évben mindössze háromszor, akkor is betegeskedő nagynénjét látogatta meg.
Pár üveggel vitt neki a már említett csempészáruból, de most hogy meggyógyult már maga jött érte.

Dzsimmi hóna alatt egy jókora csatornafedéllel érkezett a szokásos július végi Nagy Viszki ünnepre, amelyet minden évben kétszer rendeznek a Szingapúrból érkező Dél Angyala Natasa nevű, 700 tonnás, kiselejtezett kis orosz cirkáló köszöntésére. A hajó teljes rakománya hamisított skót viszki, ami a helyőrségi kantin fél éves ellátmánya.

Kinyúlnak a fények a külvárosi éjben.
Aludni tér minden, már csak én vagyok étlen.
Itt állok, az ablakomban fohászkodom a szmogban
valamiért, ami zsírt tartalmaz nyomokban.

Alkony sarjad, pírja még fest,
kontúrja a távolba vész,
lengén öltözött Budapest
a sötétből kitörni kész.


Megjegyzés: 2017. 12. 06.

járatlan utat ne adj fel jártért
kivéve ha nem ingerszegény
életpálya modell számodra az
unalom mondta a majom
majd tökön rúgta az oroszlánt

Megjegyzés: 2017. 12. 01

"Ha nem vigyázok a testemre, azt Isten személyes sértésnek veszi. " - figyelmeztette magát Ferenc, majd két vállrándítás között hatalmasat harapott a lekváros buktából.

másolt és kiismerhető
ő voltaképpen talmi kín
nincs nagy segge neki
hogy szét lehetne rúgni
szeme hogy lássa azt
vagy megpihenjen kicsit
két lélek megőrlése közt

Ha meglátok egy jó segget
ki akarom nyalni, akkor is
ha tudom, ezzel is szoktak
szarni. " Tessék az élet, meg
a rákfene, ezért fátyolos
Föld-anyánk tekintete!

Megjegyzés: A vers az élet tragikus, borzasztó de gyönyörű kettősségére hívja fel a figyelmet, amely ott él mindannyiunk szívében. Igen nyájas olvasó, a tiédben is!
Grátisz rávilágít az egyidejű anális - orális érintkezés legmarkánsabb veszélyére, mivel, a Human Papiloma (HPV) vírus ( amely köztudottan szexuális úton terjed) és a szájüregi rákok között összefüggés fedezhető fel.

Nagyon szívesen!

KAMUKRÁCIA
"Haza csak ott van, hol jog is van. "

Az erőszakszervezet törődik velem:
Ki vagy kisfiam?
Jobb, ha tartod a szád!
Van-e füled kettő?
Szereted-e az állambácsit?
Figyeld a Napkeltét!
Ugye aranyos a hírolvasó néni?
Ne kókadj, ha bánt a globál.

Megjegyzés: 2006. október, 2017. augusztus

coaching. magyarul edzés. mit tesz egy coach velünk? felkeressük, hogy segítsen nekünk sikeresnek lenni, boldognak lenni, elégedettnek lenni. leülünk, kezdeti szimpátia meg van. kellemes kinézetű nő, férfi ül velünk szembe. kezdetben feszengünk vagy nem. Beszélgetünk, elmondjuk, az aktuális élethelyzetünk, meghallgatnak bennünket ezt érezzük és tényleg hallgatnak is bennünket, mert hát szembe ül velünk valaki aki figyel ránk. Konkrétan nem közli velünk, hogy mit kell csinálni, hogy sikeresek legyünk, de segít feltárni az okokat. A gyökér okot.

Házunkban családom öt cicát tartott.
Bútort, szőnyeget szapulnak éles karmok.
Rendre áll a macskabál;
szívem búsan kalapál.
Gazdit keresek én is, s feladom a harcot.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. július 4-én

Nyúlkergetős volt az este,
míg más a szerelmet kereste,
nekem süldő nyuszi jutott,
ki óljából zsupsz kiugrott,

Két taktus közt
(automatizált PC társadalmunk margójára)

Alaplapra lecínezve,
impulzusok jönnek egyre.
Feldolgozom, tovább adom.
Billió herczen fut gondolatom.

Összeállt a kép. Az anatómiai csillagflotta átállt a Zebúr birodalom lázadóinak ellenfeleiből toborzott gyülevész császári gárdájához, miközben a földiek csapásmérő istenei a térkiegyenetlenségek gravitációs csapdájában vergődve próbáltak e kényes politikai szövetségre véres pecsétet tenni. Zeusz és Apolló típusú csillagépítő hajóik energia- és hagyományos lövedékei még véletlenül sem találtak telibe. A célpontok túl kicsik voltak.

Versben és Európai stílusú haikuban…

Ejnye-bejnye, teremtette,
Ember, nedveket szerette.
Fenekedve erjesztette.


Megjegyzés: Vecsés, 2013. május 3. – Kustra Ferenc

Bizonyára mindenki ismeri ezt a sorozatot, aki nem, az keressen rá a youtube-on... kicsit megihletett a debilség, s bár talán nem hozom a kötelező szintet, de végül is megpróbálom. Ha okoz pár vidám pillanatot, már megérte:)

„TÁLENTUM”

Kora téli délután. Bár a nap ragyogóan süt, odakint mégis vacogtató hideg van. Gyülekezünk a városi Művelődési Ház emeleti termében. A heti kerámia foglakozásra érkezők lassanként szállingóznak, ki egyedül, mások ismerőseikkel, barátaikkal. Jelenleg népes a fazekasság iránt érdeklődő társaság, ám legtöbbjük- bár szeretnék fiúkat is látni közöttük - a szebbik nemhez tartozik.

Na, végre, kipanaszkodhatom magam! Itt nem lát senki, és nem jutnak a hírek asszonykám fülébe!
Hát kérem, az úgy volt, hogy Debrecenbe készültünk üdülni. Csomagolt az én drágám ezerrel, pedig csak három napra mentünk:

/dodoitsu/

Hajnali napsugarat
ölelget az öreg éj,
parókája lecsúszott,
repedt jég nevet

Kedves Mikulás!

Elkeseredésemben fordulok hozzád: kérlek ne hozz semmit az én unokámnak! (Bár tavaly is én vettem ajándékot.)
Kis Tütyő, nem tud írni: még csak négyéves. Engem kért meg, hogy kérjek számára valamit: Hát én, a semmit kérem! Sorolom indokaimat: Tegnapelőtt, bezárt a vízóra aknába, - majdnem megfulladtam. (Éppen szerelőt vártunk.) Az eseten feldühödve – miután távozott a mesterember-, Tütyőt leraktam az órához. ( Cselekedetemet nevelési szándékkal tettem.) Mondtam: "olvassa" le az állást. Először tetszett neki a dolog, de 1 órahossza elteltével, sírva könyörgött, hogy engedjem ki: Nyem tudok ovasni, nyem tudok ovasni. – nyafogta, mit akit jól elvertek. Esküszöm, soha nem kapott tőlem pofont! ( Egyszer úgyis elverem!)

A vő szorgalmasan hordja
szavazni az anyósát,
hogy szokja az úrnát.

Megjegyzés: 2016 október 02.

Ki költő és ki nem költő,
kit érdekel, mire föl nő
ennyi író, ennyi költő...
ennyi agyas szófüstölgő.

Megjegyzés: (2016. július)

Meglehetősen ittasan álldogált a társaság így az éjfél utáni percekben. Szédelegve állták körbe az asztalt a nagy nappaliban. Himnusz utáni tűzijáték és petárdaáradat záporozott a fülekre, hangosan és színesen érkezett a legfrissebb év. Az ilyen emelkedett pillanatok rendkívül alkalmasak az annál is emelkedettebb szavakra, úgyhogy az öt fiatal egyike megkezdte az ünnepélyesnek hangzó ígéretáradatot.
− Ezennel megfogadom, hogy az újévben egyáltalán nem fogok semmiféle szerencsejátékot játszani, sőt: egy nagyobb összeget valamilyen karitatív célra fogok fordítani.
− Repedezik a plafon! − kurjongattak a többiek az imént felszólaló félig komolytalan mondatán.
− Én megígérem drágám – fordult az egyik fiú barátnőjéhez − hogy az idén, illetve pontosítanék: soha többet nem csallak meg. − Mindenki felröhögött, csak a lány jegyezte meg ironikusan:

Most meg szemészhez kell elmennem. Igen, valóban baj van a szemeimmel. Azt hiszem, a legnagyobb baj a szemeimmel van. Kezdhettük volna ott – mielőtt az immunológus odaküldött. Az immunológus, akihez a neurológus főorvos, akihez egy szakorvos, akihez az endokrinológus, akihez a sebész, akihez... én már nem is emlékszem, hogy lett hirtelen tumor a fejemben és antitest a véremben.

Igy irúnk mínk

Fáj a fejem
nem bírja a szemem
itt van ez a sok betű
inkább töltöm a nedűt.