Navigáció


RSS: összes ·




Gilbert Keith Chesterton: A szamár - 8. közös vers

lezárva: 2010-07-30 00:00:00, 462 olvasás, kezdte: Demorsicia, 0 hozzászólás

Demorsicia
Sikolt a vedlõ táj, a nap
Derût tagad, sötét
Ûr, tél van ott… Nézd, ez a kor
Halott, születe vég.

Vojazs
Ki mondja most neked, fülelj?
Rút tájkép köd mögött
Görcsös gond-léted terve ma
Vért hányt, múltba lökött.

Szalesz
Nincs itt meleg… ott még fagy jön.
Legyõzni magadat:
örök harc vár. Dér az arcon,
S elõször simogat.

Tarpay
Nos… tovább? Bukott létem, mint
megalvadt sár; ramaty.
Halott leszek, s szürke köd ül
már ½pálcámra½, ha fagy.


Eredeti mû: Gilbert Keith Chesterton - A szamár

Mikor az erdõ járt, a hal
repült, a vad sövény
fügét hajtott s vérzett a hold,
akkor születtem én.

Rikoltva, torz fejjel, fülem
csúf szárnyként röpködött:
ördög torzképe lettem a
négylábúak között.

Kit kivetett rongyként a föld
s egy õsi akarat,
gyötörj, gyalázz: néma vagyok,
megõrzöm titkomat.

Ostobák! Jutott nékem is
egy nap, vad s drága nap:
hangok lengtek fülem körül
s pálmák lábam alatt.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Tetszik?


Utolsó 50 közös vers:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 326
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 350
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2682 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz