William Wordsworth: Tünemény - 6. közös vers
|
Írok egy gyönyörû mesét, átkarol, így merül beléd. Írhatnék különös képeket, sosem lepihenõ eget, de nem! Itt csak folyik a dal, metz_sharon Hallgatom, hogy árad. Hajnal van. Cseppnyit levert valami, de várt nyuszi és nagymami, virágrét, kérges bõrû vén kelep; leszáll, hív. - Régi kép. Szalesz Fent ökörnyálat látok. Nyár volt, hõség, s én - kis törpnyi lány - Hétvéget ûzni szétcsaptam Klárival minden pókunkat. Ha anya látta, sírtam én. ZobJade Most lásd csak medvét: mézet kért, mert hideg jõ, nem árt masszív kincset adni. Nézd kicsi szív képeit! Mit húz? Törpökön lóg, több koronás lány között. Vojazs Hahó, a színek égbe nõ- nek, jer nézd! Ezer tünemény, neked éledõ lámpafény, muzsikál ma az árny zenész, vidám énekét hallatja. vitorla s nívós e nõ, halk táj alatt maródi alkony, bók, igaz Ízlés, narancs, derû, ríkaszt½ Alkony ér. Néz is valaki Fényképre kacsint, angyali Eredeti mû: William Wordsworth - Tünemény Mikor elõször tûnt elém, drága volt, mint egy tünemény, kit azért küldött életem, hogy egy perc dísze õ legyen. Szeme mint alkony csillaga;/ s az alkony hozzá a haja: csak ennyi benne az, ami nem májusi és hajnali. Vidám kép, édes könnyûség: meglep, megállít és kísért. De többször látva: látomány volt õ, és mégis földi lány. Lépése szûzi és szabad. Házias minden mozdulat. Alakja nyájas, tiszta fény./ Nyomában emlék és remény kelt: mivel õ sem állt a szív mindennapi és primitív éhei, kis búk, örömök, csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött. Azóta híven nézem õt, s lesem élete ütemét. lelket lélegzõ drága lény: útitárs a Halál felé. Szilárd ész, gyengéd akarat,/ szívós erõ halk báj alatt. Valódi asszony, jó s igaz, intés, parancs, derû, vigasz. Asszony, és mégis valami fényt érzek, ami angyali… Külön kérés/engedmény: Mivel összesen három strófa, így 5-5 soros szakaszokra bontsátok. Nem érdekel a mássalhangzó szám, sem a magánhangó hosszúság, még az sem, ha az ö és ü betûk o-ra és u-ra kopnak. Azt viszont szeretném kérni, hogy az eredeti rímeit és csengését próbáljátok tartani, az E/1 személyû narrációt, és a kiforgatás koncepcióját, ami a következõ: mesélünk, amit gyerekkorunkban hallottunk, és közben visszagondolva kicsit magunk is gyerekké válunk, de elfelejtjük, hogyan is végzõdik, mert sok idõ telt el, mióta utoljára hallottuk. |
Regisztrálj!
Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad
oldalunkon, és írd le!
Online látogatók:
Látogató: 85
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22 
Összes: 108
Jelenlévők:
