Navigáció


RSS: összes ·




Szergej Jeszenyin: Nem siratlak - 11. közös vers

lezárva: 2011-01-07 00:00:00, 477 olvasás, kezdte: Talpas, 4 hozzászólás

Talpas
Menni hagytam. Egy igébe fúrtam
titkom tüstént, s hogy óvtam szavát.
Tetszhalál tart az ölében, s múltam
küzd velem, zihálva ritmusát.

BladeAttila
Hajh bú ez, kín! – rebeg szóm utána;
Írni kéne még! – alany sincsen,
De míg vágy van – hatalmas, orkán –, s a
Test rí, vagy áhít… csak figyelem.

SoproniGLaszlo
Jó volt ez, de lángolásnak vége.
Oltalmaz a józan akarat.
Most már emlék nekem is zenéje.
Csendben élek békés fák alatt.

Tonks
Fáradt ima fut az azúr égen,
gyámoltalan, lomha énekem
kihalt-botorkál a korhadt létben,
ifjonc, konok-magam nem lelem.

Tarpay
Furcsa sáv, alagút… aki járt ott
tudja ugyan, s érzi; elveszett.
mégis… mint törött, megfáradt vándort,
óv, - hisz tudjuk- szent az Úr, s szeret.


Eredeti mû: Szergej Jeszenyin: Nem siratlak

Nem siratlak, nem idézlek, múltam,
szirmok füstjét ontó alma-ág.
Hervadás aranyködébe fúltan
tünedezik már az ifjuság.

Lassúbb lett szívemnek lódulása,
csípi dér, belémar a hideg.
Mezítlábas nagy csatangolásra
nem hívnak már nyírfaligetek.

Kóbor lelkem! Lángod már csak félve
olvasztgatja szóra ajkamat.
Hová lettél, kedvem frissessége,
szemem fénye, érzés-áradat?

Vágyaimat fukarabbul mérem;
álmodtalak volna, életem?
Mintha lovon szálltam volna fényben,
piros lovon tavasz-reggelen.

Csupa árnyak vagyunk a világon,
hull a juhar réz-szín levele.
Mégis mindörökre áldva áldom,
hogy virultunk s meghalunk bele.

/Rab Zsuzsa fordítása/

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Tetszik?


Utolsó 50 közös vers:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 183
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 211

Page generated in 0.1939 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz