Szergej Jeszenyin: Nem siratlak - 11. közös vers
Menni hagytam. Egy igébe fúrtam titkom tüstént, s hogy óvtam szavát. Tetszhalál tart az ölében, s múltam küzd velem, zihálva ritmusát. BladeAttila Hajh bú ez, kín! – rebeg szóm utána; Írni kéne még! – alany sincsen, De míg vágy van – hatalmas, orkán –, s a Test rí, vagy áhít… csak figyelem. SoproniGLaszlo Jó volt ez, de lángolásnak vége. Oltalmaz a józan akarat. Most már emlék nekem is zenéje. Csendben élek békés fák alatt. Tonks Fáradt ima fut az azúr égen, gyámoltalan, lomha énekem kihalt-botorkál a korhadt létben, ifjonc, konok-magam nem lelem. Tarpay Furcsa sáv, alagút… aki járt ott tudja ugyan, s érzi; elveszett. mégis… mint törött, megfáradt vándort, óv, - hisz tudjuk- szent az Úr, s szeret. Eredeti mû: Szergej Jeszenyin: Nem siratlak Nem siratlak, nem idézlek, múltam, szirmok füstjét ontó alma-ág. Hervadás aranyködébe fúltan tünedezik már az ifjuság. Lassúbb lett szívemnek lódulása, csípi dér, belémar a hideg. Mezítlábas nagy csatangolásra nem hívnak már nyírfaligetek. Kóbor lelkem! Lángod már csak félve olvasztgatja szóra ajkamat. Hová lettél, kedvem frissessége, szemem fénye, érzés-áradat? Vágyaimat fukarabbul mérem; álmodtalak volna, életem? Mintha lovon szálltam volna fényben, piros lovon tavasz-reggelen. Csupa árnyak vagyunk a világon, hull a juhar réz-szín levele. Mégis mindörökre áldva áldom, hogy virultunk s meghalunk bele. /Rab Zsuzsa fordítása/ |
Regisztrálj!
Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad
oldalunkon, és írd le!