Tóth Árpád: Miért? - 10. közös vers
Alkalom van! Fürge ember Üldöz, ének lengi testem Jussa fél fül, részegül hol, hol nem - elszenderül. SoproniGLaszlo Most, merengve almafámra, nincs tanító úri lárma. Kérdeném, hát mi legyen? Sárba dobjuk mindenem? kosa Zsebem tüzel, kutat, kábult Kér az egy, kireked, bámul Így kell már az adott szó Kint nem hall½szik Balaton. BladeAttila Baltazár, hol rí - alommal - Kedves nõd? Tárd ki, s karoddal Védelmezd! Ne veszítsd el! Menj is, hívott… eridj, el! Talpas A konyhapult nem nyikorgott. Nem a csajom! Enni volt ott… Férfi-kégli. Hatalom. Ki kér marhahúst? Finom… Eredeti mû: Tóth Árpád - Miért? Ablakomban, szürke esten, Üldögélek, semmi kedvem, Munka nélkül, tétlenül Sok, sok percem elrepül. Porbelepte, satnya ágra, Szirmasíró, bús virágra Nézek némán, hidegen, Árva sorsuk mit nekem! Lelkem üres, puszta, fásult, És a perc mindegyre száguld, Míg egy sápadt alkonyon Itt kell hagyni ablakom… S a halál szól irgalommal: ½Ne veszõdj már szívbajoddal, Jégkezemmel szeliden Megsimítom, s elpihen.½ Akkor vadul felsikoltok: Nem akarok lenni boldog, Élni, élni, akarok! Miért? balga, bús titok! |
Regisztrálj!
Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad
oldalunkon, és írd le!