Navigáció


RSS: összes ·




Madárvilág - 235. közös vers

lezárva: 2011-03-22 00:00:00, 472 olvasás, kezdte: Myartistsoul, 2 hozzászólás

Myartistsoul
Sûrû lombok takarásában,
fatörzsek háztartásában,
baglyok sokasága éldegél,
és mind különös hangon beszél.
Hatalmas szemekkel néznek,
vadászai a sötét éjnek.
Tollaik közül valamely,
illata, mint a karamell.
Halálmadárként hívják a népek,
a baglyoktól az emberek félnek.

emonye
Száll a villás farkú fekete
A tavasz egyik hírnöke
Lesz eresz alatt fecskefészek
Szorgoskodnak mindenre készek
Kis gallyat hoznak csõrükbe
Élelmet gyûjtenek begyükbe
Tojást raknak, melengetik
Addig, amíg ki nem keltik
Nevelgetik és óvják kedvükre
Félve figyelnek elsõ röptükre.

zuzmara
Ha zöld özönbe fürdik a táj,
erdõn, mezõn tavaszi báj,
az ébredõ lét itt talál már,
felhõkön villódzó csöpp madár.
Hegyek fölé száll szép trillád,
és az egész világ úgy imád,
hisz tõled dalol Föld s az Ég,
énekedben szól Mindenség.
Minden szív szerelemmel vár reád,
ó, pacsirtám szórd daloló mannád.

tollhegy
Ki az, ki az erdõn kopogtat,
vén fán hangokat motozgat,
kié ez a hangos kalapács…
ni csak, hát a tarka fakopács,
kinek álma egy nagy odú,
mely mindig lárva állapotú,
s ezért ezer lyukat bevés,
mind kerek, szabályos kerék,
vagy mondhatnám, hogy tányér alakú,
hisz benne, tálalt féreg-koszorú.

Janitata
Színes tollú pávák, gyöngypettyes
gyöngytyúk,- egyik sem énekes…
Ház körül kapirgál mindegyik,
van úgy, hogy õkelmét megfõzik.
Nem egyszerû ám megfogni,
hiszen õk jól tudnak repülni!
Hangoskodni,- nagyon tudnak,
fõleg ha idegent látnak.
Õk az udvar figyelmes õrei
rikoltásukkal szoktak jelezni.

Tarpay
Ébred az erdõ. Egy hangyaboly
körül csepp rigó zakatol.
Tört ágat, avart hajít félre,
hogy ráleljen az eleségre.
Pajorokat, s hernyót látván
örömében tapsolva szárnyán
párját, e dallal csalja le:
½Gyere! Ne halj éhen te se!½
… és a fölbolydult hangyák még kábán
kérdezik: Mi jó lehet egy lárván?

Tonks
Szajkó rikolt, elfogyott a tél!
Jó hír… s a cinke dalra kél,
nyitnikék, nyitnikék, így fittyent,
éneke elbûvöl egy pintyet,
így lesz a kórus kéttagú,
vidám tavasszá a mélabú,
a dal, trillázó hang-patak
rügyeket bontó fák alatt,
a rõt-föld fehér hóvirághajú,
s az erdõ újra életillatú.

tonibacsi
Karvalybagoly fehér pofával,
Fenyõágon ül, ez rá vall.
Lopós típus, hát el-elbújik
A nagyfejû törpe kuvik.
Mohamedán, zsidó vagy goj,
Mindegy, ez itt a macskabagoly.
Barátságtok rajtad múlik,
Ez egy apró gatyás kuvik.
Suhanó bagoly, amikor repül,
Pont olyan, mint én, kívül és belül.


Rímképlet: AABBCCDDCC
Szótagszám: 9/8/9/9/8/9/8/8/10/10
Felhasznált szavak: toll, dalol, fészek, színes, ének, odú, suhanó, erdõ
A szavak ragozhatóak voltak.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Tetszik?


Utolsó 50 közös vers:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 3
Kereső robot: 11
Összes: 28
Jelenlévők:
 · Divima
 · gszabo
 · Kavics


Page generated in 0.0391 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz