Navigáció


RSS: összes ·




Téli pillanatképek - 234. közös vers

lezárva: 2011-02-22 00:00:00, 531 olvasás, kezdte: Janitata, 2 hozzászólás

Janitata
Kinn álltam a havas udvaron,
Ködgomoly úszott szürke nappalon.
Hangjukat hallottam csak idelenn,
A magasból egyre közelebb.
Azt hittem, hogy vadludak húznak,
Keletrõl a nyugati határnak.
A ködbõl elõtûnt tizenkét
Énekes hattyúnak láttam röptét.
Gyönyörû, hófehér madarak!
Alacsonyan, házak fölött szálltak,
Szép képeként e téli világnak.

emonye
Kikukkantottam az ablakon
Egy szép, ezüstös, téli hajnalon
A fenyõk csipkeruhát öltöttek
Gubbasztva verebek figyeltek
Élénken égett a horizont
Sejtelmes ég lágy hó szirmokat ont…
Jeges szél kacagott kajánul
Jégvirágot lehelt mosolyául
Amelyet ablakomra ráfont
És a kelõ nap ragyogott be most
Szívemben melegség, tûnik a gond …

SoproniGLaszlo
Hajnali szélnek hangja zenél,
hótakarótól a csendje fehér.
Hallani vélem az ablakon át,
friss puha párnát ringat az ág.
Szánon a csengõ dallama szól,
pinty szava válaszol rá valahol.
Hólepedõbõl még nem elég,
engedi gyöngyeit szórni az ég.
Szél muzsikál, már szinte dalol,
lágy zene hallik a kertek alól,
tétova felleget kerget a Hold.

timeadiva
Vakító csillámló takaró
borítja a tájat. Holle anyó
pihe-pille paplanját megrázva
derût hint aprócska orcákra.
Elõkerül szánkó, korcsolya,
s míg megfõ az ízletes kocsonya
a lurkók csúszkálhatnak végre
nem gondolva rá, mikor lesz vége.
Szemükben az Isten mosolya
ráragyog a kis hóangyalokra
eltüntetve mindent, mi mogorva.

Szalesz
Az aprónép visongva szalad
A meleg szobába. A Hold marad,
Ezüst festéke csöpp maradékát
Önti, hogy ezer szívet ér át.
A hóemberek összegyûlnek,
Egy óriásfenyõt körbeülnek,
Száz év emléke mind elõtör,
Amint mesél nekik az erdõrõl,
S hogy féljék vörösét a tûznek.
Hajnalra már helyükre kerülnek,
s pajtásai újra gyermekünknek.

Talpas
Muzsikásan jön a szép reggel,
Nap karol össze hófellegekkel.
Egy hópehely a párkányszélre száll,
Ébresztõnek tél-táncot riszál.
Lurkók ajkán kakaó csepeg,
Friss kalács illatával incseleg.
Gyerünk a kertbe, két csapatra!
Kesztyû a kézre, hóból a labda!
Futás, gyúrás… butus, kis cselek.
Mama szemébõl öröm-kincs pereg:
-Ilyen vitézek sehol sincsenek!

vitorla
Visszatér a csapat, csupa sár
Szemükben megcsillan a fénysugár
Lemossák piszkát most a latyaknak
Bent érzik jelét a tavasznak
Jégcsap olvad lassanként lehull
Cseppjeitõl a hóvirág kibúj
Elolvadt minden hótakaró
Lám, künn a kertekben lenni ma jó
Játszhatunk vígan és még vadul
Szemünkbõl néha könnycsepp is tódul
Számunkra születik valami új

Myartistsoul
Eljött hát a tavasz, frissítõ
A madárcsicsergés felüdítõ.
A téllel megvívta már a harcát,
Ledobta a nap, sápadt arcát.
Erõs fénnyel csalogat minket,
Kijárási tilalmat nem hirdet.
Zöld ruhájában tündökölve,
Szeretjük a tavaszt, mindörökre.
Az évszak elkápráztat minket,
Világunk számára ad sok kincset,
De a nyár elõl hamar elsiet.


Rímképlet: A/A/B/B/C/C/D/D/C/C/C
Szótagszám: 9/10/10/9/9/10/9/10/9/10/10
Szavak: köd, hópehely, jégcsap, jégvirág, fehér, vakító, sápadt, vörös

Külön kérések:
• Lássuk meg a tél szépségeit is!
• Az utolsó versszak utaljon a várva-várt tavaszra!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Tetszik?


Utolsó 50 közös vers:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 8
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Szati
 · Trex


Page generated in 0.0679 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz