Novemberi szivárvány - 229. közös vers
Aranyló homályban bóbiskolt el a nyárfa, talán még föl sem fogta; vége lett a nyárnak, a hulló õszben szertelen-szép, gõgös-sárga levéllel integet, bár kacsói már fájnak. tollhegy Búcsúzóul, nyárszín ruhát öltött az erdõ, és az õszi széllel bánatában táncra kélt, parázs-narancsra gyúlt a fák fején a kendõ, bomlottan, rojtos lángjuk haló avarra ért. Talpas Nevet a parányi tó, nem adja még magát, Tükrébe csalogatja a sápadt-kék eget. A hullámzó játszótéren árnyék ballag át, Ropogó gallyakon Színvarázsló lépeget. Tonks Virág-köntösük siratják mezõk s a rétek, emlékezik, a ködbe szédült pacsirtadalt, fáradt-zöld palástjuk már nem csábít lipéket, se vándort, ki fûre dõlve pihenni akar. emonye Rozsdabarna avarszõnyeg lepi az erdõt Sápadt nap fénye fáradtan simul a fákra A huncut õszi szél már járja a keringõt Gally reccsen, vad szökken a rengeteg gyomrában Syringa S az ember, aki mindenben a csodát látja - szemében édes mézborral aranyló hordó - tûnõ nyár emlékeit vetíti a tájba, õszi parázsba csendült álma alkony-bordó. BladeAttila Még kerülnek a tó fölött és útra kélnek A tékozló pacsirták, kimért úri gólyák, Gyors röptû fecskék, lassú, hamvas-szürke gémek… S fáradtságukért, útjukon Istent okolják. SoproniGLaszlo Reggelente immár szürke télre ébredek. Harmat helyett köd pihen a tájon és a dér. Föld-fekete fellegek közt én még fényt lelek. Ha szivárvány is vár rám, nékem az kincset ér. Rímképlet: ABAB Szótagszám: 13/13/13/13 Felhasznált szavak: gõgös-sárga, parázs-narancs, sápadt-kék, fáradt-zöld, rozsdabarna, alkony-bordó, hamvas-szürke, föld-fekete Külön kérés: Egy kedves, meleg, melankolikus hangulatú nyárbúcsúztató versre gondoltam. |
Regisztrálj!
Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad
oldalunkon, és írd le!