Navigáció


RSS: összes ·




Feléd fordulok - 223. közös vers

lezárva: 2010-05-27 00:00:00, 663 olvasás, kezdte: igazsaag, 3 hozzászólás

igazsaag
Mikor a világ sötétjében eltûnik minden értelem
hogyha semmi sem sikerül úgy, ahogy terveztem
mikor köd takarja az eget, s minden oly kilátástalan
Feléd fordulok, s a mai éjszakám nem lesz már álmatlan.

KeszPenz
Eddig a napok hosszú sorban, hiába jöttek énfelém
Ostobaság élt körülöttem, nyugtom nem lelém
De most, hogy a napfény minden órában arcomba mosolyog
Feléd fordulok, mert újra itt vagy, veled már egész vagyok

emonye
A lét bûzölgõ mocsarába süllyedek- beljebb és beljebb
Amit tehetek, kérõn fohászkodok legfeljebb
Hogy hitvány lelkemet a kárhozat szele még ne csapja meg
Feléd fordulok, felszabadult léptekkel boldogan megyek

timeadiva
Ha az ember önzése ebbõl a világból kikergetne
de nincs paripám, és nem pattanhatok nyeregbe,
mikor megbénít a fájdalom, mert senki nem érti szavam
Feléd fordulok, átölelsz, és nem érzem egyedül magam.

Janitata
Mint ûzött vad sötét erdõt járva riadok minden neszre,
Szívem torkomban dobog, mi életem értelme?
Mindig csapdákat kerülve, lihegve, szörnyû a létezés.
Feléd fordulok, és elszáll a kétség, boldog az ölelés.

nagydaniel
Tekintetem vetem a végtelen, kegyetlen világomba,
És kezem nyújtom a mélabús társadalomba.
Önzõ az, ki kezét hozzá nyújtva várja a dicsõséget,
Feléd fordulok, és mégis kérem: küldj reám fényességet.

Soleil
Figyelem a zivatar elsõ cseppjeit, s kívánom én, hogy
Bár szakadna ránk az egész feketéllõ égbolt!
Aztán mélyen beleszippantok a megtisztult levegõbe,
Feléd fordulok, és bizakodva gondolok a jövõre.

mesike
Minden, mi ékesen körülvesz, csak tárgyakra rótt hazugság,
Lassan lelkem is csillogó roncsokhoz torzul már…
Hiú vágyra, álnok fényre miért emeljem tekintetem?
Feléd fordulok, s tisztán rám ragyogsz. Glóriád a kegyelem!


Rímképlet: AABB
Szótagszám: 17/14/17/17
Felhasznált szavak: álmatlan, önzés, ostobaság, hazugság, csapda, ember, mocsár, levegõ
Külön kérés: Ne derüljön ki, hogy ki az, aki felé fordulunk, mikor minden tré, tehát lengje körül egyfajta szelíd titokzatosság az egész verset. Legyen benne minden versszakban az, hogy a fordulatot megelõzõen nem éreztük magunkat valami rózsásan. A versszakok utolsó sora a vers címével kezdõdjön, és tartalmazza, hogy milyen pozitív változás áll be annak következtében, hogy van akihez odafordulhatunk.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Tetszik?


Utolsó 50 közös vers:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 327
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 349
Jelenlévők:
 · Berpalota


Page generated in 0.1974 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz