Navigáció


RSS: összes ·




A természet csodái - 202. közös vers

lezárva: 2009-08-11 00:00:00, 359 olvasás, kezdte: Kovács Sándor, 9 hozzászólás

Kolomp
Ébred a Nap, de az álma
lépked az erdei fákon,
illan a pára puhája,
izzik a sok soha-lábnyom.

Carie
Hajlik a fûz koronája,
vízbe tekint, le a mélybe,
zizzen a szél, furulyája
késve kiált fel az Égbe.

Janik
Fénye berobban a földbe,
Rajzol az égre virágot,
Látom a hajnal esõvel
Nézi a földi világot.

veszika
Nap tüze járja a puszta
árva vidékit. Elillan
ó a Tiszán az az óra,
mert az idõ foga villan.

tonibacsi
Hogy feketéllik az égbolt!
Visszavonulnak a fények,
Nézd, az imént, ami kék volt,
Átharagult feketének.

Bari
Elsuhan éteri légben,
indulatot vet, a tájra
víz zuhog, álom az égen,
fénylik a szín-aurája.

Tarpay
Kormol az éj. Denevérek
szárnyremegése a csöndben
arra figyelmez: a létnek
percei szállnak idõvel.

tollhegy
Hullt koronája királynak,
szarvasagancs ledobottan.
Vége a násznak, a nyárnak
sincs nyoma már a vadonban…


Rímképlet: A/B/A/B
Szótagszám: 8/8/8/8
Szavak: nincsenek

Külön kérések voltak:
• A versszakok egy-egy természeti jelenségrõl szóljanak!
• A versszakok minden sora adóniszi kolón legyen (daktilus/daktilus/trocheus, avagy: -uu/-uu/-u)!
• Minden versszakban legyen egy enjambement (áthajlás)!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Tetszik?


Utolsó 50 közös vers:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 27
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 41
Jelenlévők:
 · Daku István
 · PiaNista


Page generated in 0.0548 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz