Navigáció


RSS: összes ·




A tû fokán - 198. közös vers

lezárva: 2009-06-01 00:00:00, 375 olvasás, kezdte: veszika, 10 hozzászólás

veszika
Most vagyunk itt, hát ide a kupával
Hagy morélkodjon a ma nemzedéke
Úgyse szab gátat ez a nóta senki
Élvezetének

dawbird
Bocsássunk mámort e harsány világra
Ígéretekbõl, nem kell már áldozat,
Higgyék csak nem fáj soha többé semmi,
Jó a találmány.

emonye
Mindig is itt voltunk, örökösei e földnek
Eredendõ bûnnel, elemi ösztöntõl hajtva
Megadva magunk a paradicsomi csillogás
Édenkertjének

Janik
Képzelet szülte világra a cérnát,
Elszakad néha, megbújik a tûben,
Varrja, kabátja zsebébe a vérét,
Rászorulóknak.

Tarpay
Tû hegyére ülni le, vakmerõ tett.
Billeg az, ki súlytalan és leeshet,
s van, ki szállna már szabadon föl, ám õt
terhe maraszt még.

vitorla
Kakaót is ott iszunk ahol kapunk
Fényesen fehér papír pohár szélén
Örömest kortyoljuk szép sötét levét
Íze remek még

tollhegy
Tû fokán én átjutok, tiszta lelkem,
Bûne nincs, pénz, rang nem vakít el engem,
Kincsem alázat takarója, benne
Lépek Uramhoz.

dawbird
Gazdagból legyél szegény és apátlan,
Dobd le magadról a véres szálakat
Tû fokán húzd át semmid se maradjon,
S újra születhetsz.


Rímképlet: nincs
Szótagszám: 11/11/11/5
Szavak: nemzedék, ígéret, kakaó, csillogás, képzelet, születés, szabadon, takaró (toldalékolhatók voltak)

Külön kérés volt, hogy szapphói stófák szerepeljenek a versben.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Tetszik?


Utolsó 50 közös vers:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 26
Jelenlévők:
 · Kavics


Page generated in 0.0415 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz