Navigáció


RSS: összes ·




Poéták - 193. közös vers

lezárva: 2009-02-09 00:00:00, 317 olvasás, kezdte: Bari, 14 hozzászólás

Bari
Április fiaként csodásat alkotott,
de fiatalként már keresztet hordozott.
Nem nõtt fel tán soha és szeretetre vágyott,
egy anyára, aki ölelõ és jósága áldott.
Nem merült feledésbe, híressé tette halála,
Emlékezzünk hát hûen, József Attilára.

tollhegy
Május hozta a gyenge szívû dalnokot,
Ki virágot, szerelmet rímmé faragott,
Aki hittel énekelt az egész világnak,
Felejthetetlen, hû írnoka nagy Magyar zsoltárnak.
Halál karmában is szépséget, jóságot hirdetõ,
Rím-mámorába temetkezõ, Dsida Jenõ.

timeadiva
½Szürke éjeknek eltévedt, bús lovagja½
kit megölt idejekorán a bagója
csendes lelke lelkekig ki tudja elért-e
s hogy szíveket könnyekig hat-e még az õ szív-fénye…
Érzései gyermekként sírtak fel a szeretetért
Mondj velem egy imát Tóth Árpád könnyeiért!

Tarpay
´Ki olvassa ½ A húsleves dícsérete½-d,
vagy töpörtyûk utáni ½Gyötrõdés½-edet;
annak valóban fáj; (e korban mûvész szegény!),
hogy az õ verse még egy tál levest, deci bort sem ér.
Nem kell töprengnie: ebédre a borda jó lesz-e?
… Éhes hassal gondol Rád: jó Berda Józsefre…

tonibacsi
Tehetem én a párnám alá a könyved,
S jambikus szíved kicsalhat bármi könnyet,
S a verseid csodás zenéje szól utánam,
Azóta, hogy egy antológiába’ rád találtam.
Hiába szólít éppen úgy a kibuzgó április,
Tudás híján verselésem nem lesz Áprily-s.

vitorla
Szeles, borús idõ, hozta ez´ öreget
Hónom alá rakta, a remekmûveket
Verses irodalmát, olvasgattam magamban
Gyönyörû kötésében, a régmúlt íz´ világában
Könyveivel telt, a szobám falát díszítõ polcok
Rímfaragó kezemben, tartok épp, Móricz-ot!

Trex
Egy ordas eszme jött, pislán mélázva rám,
fültövön vakartam, negyedszer is talán.
Múzsám, a szende, mégis, ó, arcomba térdel,
hogy végszavakat harapva: a szám bélelve vérrel.
Ilyenkor azt kívánom, hogy lehessek én is bátor,
mint Karinthy Frigyes, na és Karinthy Gábor.

Janik
Olvadva jéggel, tüzet csiholva, sírban,
Írva a rettenetes-szépeket, kínban,
Tudatos, ostoba felhõk zápora alatt,
A felhõk közt, az égen és e tájon maradt: haladt…,
Kötéllel kezében, ül már a padon, nem lép kõre,
Radnóti; Mesék, nevek, szerelem õrzõje…


Rímképlet: A/A/B/B/C/C
Szótagszám: 12/12/13/15/15/13
Szavak: szeretet, tudás, rímfaragó, halál, csend, eszme, kötél, mûvész (toldalékolhatók voltak)

Külön kérések:
• Mindenki írjon a kedvenc költõjérõl!
• A költõ neve az utolsó sorban szerepeljen!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Tetszik?


Utolsó 50 közös vers:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 6
Kereső robot: 11
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Divima
 · hegeanna
 · Kavics
 · Öreg
 · taxus_baccata
 · Tiberius


Page generated in 0.0398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz