A házban erősen érződik
A nyomor és enyészet szaga.
Vetetlen ágy mellett hamutál,
És ócska üdítős flakonok.
Kiürült szekrények hirdetik,
Egykori nyomát a gyereknek:
A falon ügyetlen betűkkel
Megformált leánynév, alatta
Egy törött hulahopp-karika.
A szoba ezen kívül üres.
Az utolsó napok itt, hétfőn
Mind elmegy, elviszik a bútort.
Egy kedves rokon fogadta be,
De csak azokat, néhány dobozt…
Végül majd utoljára tesz egy
Búcsúkört az üres lakásba’,
Nehéz szívvel az ajtót zárja,
Fölsóhajt: ez volt az életem.