Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Virág

, 293 olvasás, Uziel , 0 hozzászólás

Szerelem

A virág, miről én beszélek,
Nem található, erdők-rétek mezején,
Sem zord sziklák hasadékaiban,
Sem mohás várfalak omladozó szegletén,
Nincs tavak partján, rohanó patakok mentén.
Szívemben keresd őt, ide nőtt e virág,
S most nyomában egy egész, gyönyörű világ.
Őrzöm álmait, bár álmaimmal néha faggatom,
Míkor alszom, szunnyad lelkemmel ő is,
S érzem, itt él bennem, a fény, a nyugalom.

A virág, melynek mosolya,
Akár a nap aranylo sugarainak kévéje,
Szirmai szőkék, közepén a lelke, mint tenger kékje,
Karcsusága, illata;-maga a tünemény,
Szelídsége, kedvessége, mindent átható:-örökzöld remény,
Ha mind ezt még érzem, tudom hogy itt vagy.
Már értem, hogy miért létezem;-nem csak vagyok,
S nem véletlenül ragyognak, a nyár esti csillagok.
Ezért a szeretetért, érdemes élni, ez az amiért,
Dobog belül e szív;-szerelmet még sem kaphatok.
Pedig minden dobbanásában, lüktet egy csók is, amit…,
Te drága virág;-boldog vagyok, ha neked adhatok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Uziel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 2
Kereső robot: 9
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.0396 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz