Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mondanám

, 328 olvasás, Uziel , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Mondanám, de már nem lehet
Elpazaroltam a hosszú éveket
Nekem már lehajlott a fűzfa szomorú ága
Elnyílott az orgona illatos virága

Most már tudom amint magam vagyok
Egy maradt már hátra mit feledni nem tudok
Még ott zöldül szívemben, s lángol mellette a tűz
Halvány már az emlék ugyan, mégis hozzá fűz

Mosolynak már csak barázdája látszik arcomon
Hogy ez senkit nem zavar, azt én jól tudom
Azért bátran, emelt fővel lépek ki a világba
Mert hogy belül mi fáj nekem…, azt senki nem látja.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Uziel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 37
Jelenlévők:
 · Akula


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz