Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Be kell látnom

, 287 olvasás, Uziel , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Be kell látnom, gyülölök, minden éjszakát,
Amikor nem vagy velem, nekem pedig mennem kell,
Magányos lelkem, sötét, komor, álom tájain át.
Álmodtam bár, rengeteg mindenről, sok éjjelen,
S bizony, nem minden utam vezetett, virágos réteken,
Ébredéskor pedig zenél, madár dalban van a világ,
Még is, mintha csak az én szívem, nem találná otthonát,
S nincs sehol az;-ki nyitná, kopott, kérges, ajtaját.
Bevallom, nem is tudok álmodni, sok éjjelen,
Agyam és szívem, lázasan dolgozik, aludni képtelen,
Forgatja a kérdést;-most merre, hogyan tovább?
Mert válaszát keresi, e nyugtalan, boldogtalan szív,
S így bolyongja egyedül, a csillagporos éjszakát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Uziel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 17
Jelenlévők:
 · Rákosi


Page generated in 0.0342 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz