Hétmillió meg nem született,
Már magzatlétében meggyilkolt
Magyar kis keze int most vádlón!
Csöpp kis ujjaikkal érintik
Élő testében holt lelkedet
Renyhe szíved minduntalan csak
Álomba szenderedne, és nincs
Honfi, kinek lelkét mardosná
Égő, fájó lelkiismeret.
Tompa révületben a nemzet!
Fülébe ólmot öntöttek rég,
Szemeit önként vállalt hályog
Ködfátyla lepi, és elméje
Elborult, torzult arca vigyog.
Hiába int, a sok kis mártírunk,
Mert újabb milliókat szánunk
A halálnak, míglen idegen
Fiaknak csinálunk itt teret.