Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Valahol

, 349 olvasás, Uziel , 0 hozzászólás

Szerelem

Nézem, ahogy hajadat fújja a szél
S arcodra, hogyan lop, piros csókot a dér.
Tűnődöm azon mily szépen,
Ballagunk a havas fák között, kéz a kézben.
Álmodni egy világot magadnak,

Megvalósítani oly nehéz; - mindig megcsalnak.

Külön-külön kis világ ez,
Idővel, mégis összeforr, s egyé válik valahol.
A végtelen fényben, talán itt;- e fehér tájban.
Ahol úgy megyünk, mi ketten,
Csak mi ketten, mint csillagok;- az éjszakában.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Uziel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 295
Regisztrált: 2
Kereső robot: 36
Összes: 333
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.2068 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz