Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Olthatatlan

, 385 olvasás, Uziel , 0 hozzászólás

Szerelem

Tudom, nem vagyok kamasz,
Kedves, te sem vagy az.
De mégis forró minden gondolatom,
Ami hozzád szólna…,
Nem izzana, égne, lobogna,
Ha gyönyörű szemed nem mosolyogna,
Álmodtalak volna csak,
Talán,-tényleg így lenne a jó
Maradtam volna…
Zúgó hideg szélben,
Hajló fák alatt,
Ismerem az érzést…,
Most is fojtogat.
Ahogy a tudat is,
Nem vagyunk vétlen angyalok.
De végül, minden út végén,
Mégis csak fény ragyog.
Úgy kívánom legyél boldog,
- mert a gondolattal,
Hogy létezel, és megszerethettelek,
Én is az vagyok.
Lelkedben állandóan,
Viruljon örök tavasz,
Így szép arcodon,
Mindig tündöklik majd az,
Amint bimbó a virágot,
Úgy őrzöm szívemben, Örökre,
Ezt a gyönyörű szenvedélyt…
Olthatatlan lángot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Uziel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 18
Jelenlévők:
 · Rákosi


Page generated in 0.0364 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz