Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csillogás

, 323 olvasás, Uziel , 0 hozzászólás

Szerelem

Az üveg ezernyi formája csillogása,
Száz meg száz vágyat hordoz önmagában
Az üveg, a fúvó ajkától telik meg érzelemmel
Mint a leány keble tavasszal szerelemmel
S mikor átnézel a kristályokon,
Mint olykor a reggeli ködfátylakon,
Úgy érzed álmod újra éled…
Pedig csak hited az ami tovább éltet.
S amint, álmaidnak tükre eltörött…,
Szemeidnek csillogása, szívembe tört döfött.
Ilyen gondolatok között forgatom kezemben,
Ezt a furcsa üvegtárgyat…,
Ami hol felemel, hol megaláztat,
Melyen keresztül arcod fényét,
Mint kelő nap a sugarait, hinteném szét.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Uziel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 25
Jelenlévők:
 · alias


Page generated in 0.0381 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz