Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tovább megyek

, 1051 olvasás, SoproniGLaszlo , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Balga, ki letaglózván, még önként talpra áll,
s gyötrelmekért cserébe, nem kér kegyes halált.
Folytatva földi létét, még tovább menetel,
sírhant hívó szavára, gyáván nemmel felel.
Ha megkérdenék tőle, elmondaná talán,
őt otthon bizton várják, s ez oktalan halál.
Pedig balga szegényem, otthon csak délibáb,
s enyészet martaléka, minek menni tovább?
A régi ház nem áll már, gyümölcsös sem terem,
a sűrű éjszakákon, sikít a félelem.
Ha el tudnám még hinni, talán remélhetek,
hogy érdemes még élnem, hogy hazatérhetek.
Hol kiülhetnék ismét, a hűs verandára,
míg szilvalekvár hűlne, sok békés méh járna.
A csönd békén napozna, nyárvégi kerteken,
gyümölcsöket érlelve, mindent mi megterem.
És párom várna énrám, sövény előtt talán,
hol délelőtti árnyék, leng házunk oldalán.
Kerek Holdat, hogy nézem, tán minden meglehet,
szólíts, ha földre rogynék, és én tovább megyek!

Megjegyzés: P

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: SoproniGLaszlo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 188
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 219

Page generated in 0.1264 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz