Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lány

, 502 olvasás, Piacsek László Zoltán , 0 hozzászólás

Misztikum

Nyári napfény viharfelhőn átszűrődő,
Sápadt, hamvas sugárhúrja az égboltra
Élénk tejszínhabfoltokat hímez, mint
Tű, bűbájos fonalával, királyi palástra.

Szólam zendül, amint hidat ácsolva a
Tóra ájult, szemérmes ábránd lépeget,
Délibáb hempereg, szendén pirulva a
Tüneményben lezárt ajakkal beszélget.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: Piacsek László Zoltán
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 28
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 43
Jelenlévők:
 · arttur
 · Csontos


Page generated in 0.1653 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz