Nyári napfény viharfelhőn átszűrődő,
Sápadt, hamvas sugárhúrja az égboltra
Élénk tejszínhabfoltokat hímez, mint
Tű, bűbájos fonalával, királyi palástra.
Szólam zendül, amint hidat ácsolva a
Tóra ájult, szemérmes ábránd lépeget,
Délibáb hempereg, szendén pirulva a
Tüneményben lezárt ajakkal beszélget.