Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Áruló

, 787 olvasás, Adelheidis , 4 hozzászólás

Gondolat

Mosolyod már nem segít,
nem csapsz be álnokul.
A fán, min állsz, ingatag,
a fejszéd porba hull.

Ármánykodnál szüntelen,
a lelkünk mérgezed.
Nem érzed tán haragunk,
vagy perverz' élvezed?

Suttogások halk szavát,
mit félve mondtunk el,
nem szégyellted kilopni,
és bátran adtad el.

Gyűlöletünk csodálod,
úgy véded önmagad.
Fújva szólsz és bőszen állsz,
bár nincsen igazad.

Tetted rút, de nem érzed:
lesújtod önmagad.
S ki elárul egy barátot,
az egyedül marad.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Adelheidis
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 197
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 224
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.4642 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz