Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szirmok

, 311 olvasás, Uziel , 1 hozzászólás

Szerelem

Tanultam eleget, de úgy érzem keveset
Nagy bölcsek eszével pajkoskodom,
Mikor könyveiket lapozgatom
Máskor meg feléd szállnak gondolataim…,
Kit már rég elhagytam ezen az úton
Megint a szerelem…, megint,
Vadul vágtat utánam mindenhova
Gondolataimban, álmaimban kerget az ostoba
Nem, nem tudom mit akar még ez a gondolat
Nem tudom, hogyan felejtsem el arcodat
Nem hajtod már vállamra fejedet
nem, nem érzem már testedet.
De eszembe jut még a vár, a tó…,
A hegy, az erdő, és az a vad folyó
A virág mit neked letéptem, s hulló szirmai…,
Mely csak azért volt,
Hogy kettőnk életét, vele behintsem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Uziel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 3
Kereső robot: 6
Összes: 14
Jelenlévők:
 · Horváth István
 · kundalini
 · Öreg


Page generated in 0.0417 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz