Ne várj soha többet,
Mint mit adni tudsz!
Légy mindig a bölcsebb:
Különben zsákutcába futsz!
Hiába is várnád, hogy szeressenek,
Kényszerből az ember ilyet nem tehet.
De ha Te adsz százszor, egyszer csak lehet:
Megkaphatod mástól érzelmeidet.
Ostoba az, ki adni nem mer!
Mert csak ezáltal kaphat az ember.
Tiszta érzéseid felvállalni merd!
S mit érte visszakapsz, boldogan viseld!
Soha ne feledd: a legboldogabb,
Csak az lehet, Ki folyton hallgatag.
Nem harsányan zengi, mi belül feszít,
Csöndesen szeret, s lesi vágyaid.
Adj örökké többet, jobbat, mit Te kapsz!
S bizton megtalálod mi szép, s társadat.
Ő majd csöndben lesi minden léptedet:
Akkor tudod meg majd, mi a Szeretet!