Ostobán, makacsul várom a holnapot,
A szemedből átlátszik minden gondolatod.
Rád nézek, s mit érzel megértem,
Utánad indulok, de félek elkéstem.
Gomolyog feléd egy kavargó gondolatom,
Cserépkorsó kihűlt italával lepereg dacom,
Tolakodó dühöm, mit Nélküled érzek
Egyedül, önhibámon kívül élek.
Szürkület bont különös tébolyt
Szégyenlős, félszeg, irigy indulatot.
Szusszanva sóvárgok büszkén, öntelten
Gőgösen emelem, s nyújtom feléd kezem.