Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ostobán

, 535 olvasás, Piacsek László Zoltán , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Ostobán, makacsul várom a holnapot,
A szemedből átlátszik minden gondolatod.
Rád nézek, s mit érzel megértem,
Utánad indulok, de félek elkéstem.

Gomolyog feléd egy kavargó gondolatom,
Cserépkorsó kihűlt italával lepereg dacom,
Tolakodó dühöm, mit Nélküled érzek
Egyedül, önhibámon kívül élek.

Szürkület bont különös tébolyt
Szégyenlős, félszeg, irigy indulatot.
Szusszanva sóvárgok büszkén, öntelten
Gőgösen emelem, s nyújtom feléd kezem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Piacsek László Zoltán
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 3
Kereső robot: 24
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1634 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz