Robogj csak patak,
Zúdulj, törd át a gátat!
Előtted nincs lakat,
Lerombolsz minden várat!
Kemény vagy bíz,
S konok árral kélsz,
Sietsz, hogy a halállal randizz,
Mert meghalni sem félsz!
Botor bátorság ez!
Elhagyni medred miért?
Az élet sárossá tett,
Feladnád ennyiért?
Csitítsd hát hullámaid,
S ringasd el lelkedet,
Csitítsd le a harag lángjait,
Mert eljön a rettenet!
Csiszold hát elméd,
S benned sok gyöngy kavics!
Mutassa meg, hogy kell még,
Az igaz, s nem kell a hamis!
Van benned még kincs,
Alul mélyen, bent,
Ezért hát csitítsd,
Nehogy a kék vized vörösre fesd.