Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megtenném

, 617 olvasás, Jood_Annon , 8 hozzászólás

Szerelem

Az én eltökéltségem már
egy ideje, hogy Te minden reggel
madárszóra ébredj…
Ezen dolgozom, ez a fontos,

és hogy a fű, lábaid nyomán
meghajoljon, ahogy kilépsz
a csésze teáddal a kertbe
zöld szemeiddel a táj részeként.

Adnék homárt a szádba,
és lakásonként két emeletet,
csigalépcsőt és öltözőszobát
és méteres objektíveket,

és érzelmeim gyanánt
nyakadba akasztanék
egy drágakő-fát,
minimum méterest.

Tavakat ásnék mindenhová
ha megállunk, mellé leülhess,
s puha matracra fektetnélek,
hogy álmodban édesen pihenhess.

Cipőid nyomát kikövezném,
mellé táblát állítanék,
ráírnám, e nő szeretett engem
s oly fontos, hogy szeret-e még…

Megjegyzés: /Eneni Kunst fotóművésznőmnek/

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Jood_Annon
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 300
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 320
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.7158 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz