Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Óperencia

, 454 olvasás, Paniir , 7 hozzászólás

Gondolat

Hetedhét határon is túl
tengerbe csöppen egy sziget,
nászágya hívja a vizet,
és jádekövekké tisztul

idők vége és kezdete,
ott nő a páfrányok álma,
annak van hetvenhét ága,
annak hetvenhét gyökere,

nézem, ahogy a napkelte
halovány fényeit tiszta,
zöld csendben magába issza
valahány szobánk nevelte

növény, fogyó páfrányoddal,
mely a déli éjbe zártan,
messze Óperenciában,
együtt növekszik a holddal,

egy megkopott cserép mégis:
ebből nő minden irányba
vágyai hétszínvirága,
köztük a föld és az ég is.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Paniir
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 212
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 240
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Sutyi


Page generated in 0.1381 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz