Száz kis virág nyílott kint a kertben:
Fehéren, sárgán, ibolyaszínben,
Dús fodrokba öltözött fák alatt.
Méhek, lepkék nektárját gyűjtötték
Ezer bibe kelyhének serényen,
Mígnem jöttek a pusztító vadak.
Ez a méret! Semmi ki nem lóghat!
Lőn halála sziromnak, porzónak.
Méhecskéknek nincs már hova szállni:
Szörnyű parancsra kellett kaszálni!
Sivár lett a kert, virág nincs benne;
Olyanná lett, mint a vadak lelke…