Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Találkozás

, 541 olvasás, Trex , 5 hozzászólás

Mozaik

A köröndön állt, egy kerthelyiségnél
kapaszkodott a kerítésbe,
részeg volt, de még nevetésnek
hatott fuldokló nyerítése.

Kérdeztem őt, miért a jókedv?
Belerándult, akár a válla.
Lerázni próbált? Vagy felelni?
Sosem lehetett tudni nála.

És pislogtak rá a házfalak,
az ablaktól szeplős, negyed körívek.
És morogtak körben mind a fák,
nem voltak többé már szelídek.

És körénk gyűltek a szobrok is,
meredtek vaksi, tág szemekkel.
És kutyák csaholtak valahol,
várták: mi lesz a felelettel?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Mozaik
· Kategória: Vers
· Írta: Trex
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 20

Page generated in 0.035 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz