Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Nem kell a lelked édes!(16)

, 882 olvasás, Rea , 3 hozzászólás

Felnőtteknek

Zsigmond mikor a második héten belépett Viki kórterme ajtaján, örömmel vette észre hogy a lánynak kezd visszajönni az életkedve. Ő mindennap bejött hozzá hogy szórakoztassa Vikit és most is ott volt vele, vitt neki még egy hatalmas csokor virágot is, melynek úgy örült hiszen régen nem kapott már virágot és régen nem érezhette magát igazi nőnek.
De most újra az volt. A kórterem megtelt életkedvvel és vidámsággal, mindenki Vikit csodálta a betegek, az ápolók, az orvosok, mindenki azt hitte mikor behozták ide hogy Viki percei megvannak számlálva, de nem így történt.
Viki küzdött és küzdött a felépüléséért és ezzel a betegek példaképévé vált, nagyon megszerette őt az egész kórház. A barátnője még mindig mellette ült, nem szívesen mozdult el még Viki mellől, tudta hogy a barátnőjének továbbra is szüksége lesz rá.

-Na hogy vagyunk, hogy vagyunk? Kérdezte tőle mosolyogva Zsigmond, valami titokzatos fénnyel a szemében. Ahogy ránézett Vikire folyton ez a titokzatos fény járta táncát a tekintetében.
-Jól. Válaszolta tömören Viki és tényleg látszott rajta hogy most már remekül van.
-Hogy hívják a paksi nyulat? Paksi füles!
-Ez jó! Kiáltotta el magát Viki és ezen találós kérdésen akkorát nevetett hogy nem bírta abbahagyni a szeme is könnybe lábadt és Éva is csak egy nagy mosollyal a szája szélén figyelte a jelenetet, ahogy a két fiatal egymással bohóckodik.
-Hoztam ám neked valamit!
-Mit hoztál? Ugrott fel az ágyban fekvőhelyzetből, üllőhelyzetbe Viki és a szemei tágra nyíltak a kíváncsiságtól.
-Meglepetés! Húzta elő Zsigmond a háta mögül a nagy gerbera csokrot.
-De szép, ezt én kapom?
-Hát ha gondját viseled és nem szárad ki nálad, akkor rád bízhatom. Mondta Zsigmond egy titokzatos mosollyal a szája szélén. Viki nagyon megörült az ajándéknak és adott a fiú arcára két cuppanós csókot.
-Mikor engednek ki? Aggódott még mindig Zsigmond Vikiért.
-Négy nap múlva. Ragyogott a lány arca.
-Tudod mit? Ha kiengednek elmehetnénk valahová, mondjuk mit szólnál egy cirkuszhoz? Én már ezer éve nem voltam és imádom tátott szájjal figyelni a bohócokat.
-Rendben. Bár ha kikerülök innen akkor nem sok időm lesz, el kell majd járnom pszichiáterhez és csoport tréningre, de majd valahogy szorítok neked helyet!
-Hallottál valamit Márkról? Vette át a szót Éva.
-Annyit tudok csak hogy lecsukták, kiderült aminek ki kellett derülnie.
-És még?
-Ja arra gondolsz amit az újságok megírtak, hogy valaki csúnyán beverte az orrát? -Hát az nem én voltam. Vigyorodott el egy kaján mosollyal.
-De nekem most már mennem kell, elnézést hogy eddig föltartottam Önöket! Kézcsók a kisasszonyoknak.
-Zsigmond, te soha nem tartasz fel minket! Kiáltott utána Éva, nagy-nagy mosollyal a szája szegletében, majd mikor a férfi kilépett a kórterem ajtaján így szólt Vikihez: -Na mit gondolsz? -Azt hogy nagyon kedves!
-Igen és nagyon jóképű és még egy plusz az hogy teljesen oda van érted!
-Ugyan már Éva!
-Nem, nem ez komoly, ez a pasi beléd szeretett és én úgy látom ez nem egy egyoldalú dolog ha tudod mire gondolok!
-Te Pimasz kis nőci! Kapta el Viki maga mögül a párnáját és avval mért egy-két csapást Évára kacagva, akivel rögtönzött párnacsatát rendeztek a kórházban.

Befejező rész következik!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Regény
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 184
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 208
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.1602 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz