Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Nem kell a lelked édes!(14)

, 595 olvasás, Rea , 3 hozzászólás

Felnőtteknek

Három nap múlva tűnt fel Márk ismét Éva háza előtt hogy meglátogassa Vikit. Futóléptekben szaladt fel a lépcsőn, majd mikor megállt az ajtó előtt csengetett és Viki dugta ki a fejét egy kisebb nyíláson. Amint meglátta hogy a férfi az kitárta előtte az ajtót és a nappaliban a férfinyakába borult.
-Azt hittem már elesem jössz. Szorította a férfi nyakát, úgy ölelte magához.
-Most már itt vagyok. Márk Viki szemébe nézett.
-Csalódást okoztam neked azzal hogy nem fiúnk születik igaz?
-Nem, nem dehogyis. Az a fontos hogy egészséges. Bökte oldalba a lányt. De most már öltözz fel!
-Hová megyünk?
-Meglepetés!
A lány fölöltözött kertésznadrágot és egy pólót vett föl pulcsival. Márk kinyitotta előtte az ajtót. Majd autóval nekieredtek egy ismeretlen útnak. Viki hiába kérdezte Márkot hogy hová mennek a férfi csak ingatta a fejét. Viki csak az elsuhanó tájat látta maguk előtt. Az útszélén hatalmas fű szálak járták táncukat rengeteg kék-piros vadvirágok közt. Olyan szép volt a táj hogy a lány teljesen belefeledkezett, megnyugtatta a környezet, a barna talaj, a hatalmas öreg fák, az illatos virágok. Nem tudott betelni a látvánnyal, mígnem meglátott egy hegyet és az autó csak ment fel, ment fel vele a hegyre. Viki már szorongott attól hogy milyen távol vannak a várostól és nem jön szembe velük egy autó sem, de félelmét félretéve csak a boldog életére tudott gondolni. Mikor fölértek a nagy és kopár hegyre Márk kinyitotta Viki előtt az autó ajtaját, alig hogy Viki kiszállt neki rontott.
-Azt hiszed hogy egy gyerekkel meg tudsz fogni mi?! Ordított a lánnyal. Viki ismét olyannak látta mint ezelőtt a mézesmadzag után és csak most vette észre hogy ez a Márk ez a gáláns úriember ez csak egy álarc a férfin, aki most igazából felfedte önmagát. Vikin eluralkodott a ismét a félelem érzése, ha Márkra ránézett csak egy vadállatot látott benne.
-Nem Márk én szeretlek! Hallotta a saját erőtől izzó hangját, bármennyire is félt nem akarta ezt kimutatni.
-Szeretsz mi?! Lendült Márk keze és egy hatalmasat csattant a lány arcán, a lány szeme most már könnybe lábadt, minden testében remegett, arcát fogta a fájdalomtól és fogalma sem volt róla hogy mit tegyen, érezte hogy sarokba van szorítva akár egy védtelen kismacska egy vadállattal szemben, de Márk még mindig üvöltött
. -Mondtam hogy vettesd el ezt a fattyút!
-Hallgass! Ordított vissza Viki és Márk keze megint meglendült.
-Biztos nem is az én gyerekem, csak rám fogod, kitudja előttem is milyen múltad volt! Egy lokálban táncoltál éjszakánként, egy kupleráj táncosnője voltál évekig!
-Ez nem igaz! Márk te ismersz engem, ismered az életem, akkor hát miért hazudsz? Miattad adtam fel a munkámat, miattad változtattam az életemen, de most már rájöttem rosszul tettem. Márk én szerettelek, de te ezt már nem érdemled meg! Mondta a magáét elhalló hangon, mikor Márk közelebb lépett hozzá, ököl beszorította a kezét és ütlegelni kezdte a hasát. A lány felsikoltott, Márk olyan erősen püfölte az egyik kezével, a másik kezével szorította a lány csuklóját hogy ne meneküljön el. Viki összegörnyedt a fájdalomtól, Márk csak ütötte, ütötte míg Viki térdre nem rogyott előtte.
-Márk, könyörgöm hagyd ezt abba! Peregtek a könnyek a lány arcáról. De Márk csak ordított tovább vele és most már rugdosta a védtelen lány hasát aki minden rúgásnál hatalmasat sikoltott. Könyörgött zokogva hogy legyen már vége, borzalmasan fájt neki amit Márk művelt vele, a lelke jobban fájt mint az elszenvedett teste, mert tudta Márk a gyereküket bántja és nem őt. Sírt a fájdalomtól, a lelki megaláztatástól, a kiszolgáltatottságtól és a gyermeke életéért, de Márk nem kegyelmezett neki, ott ütötte ahol érte.
-Még egy fiút sem tudsz nekem szülni?! Ordította még mindig a férfi és közben ütlegelte Vikit. Viki valósággal zokogott, minden porcikája remegett, szemöldöke fölrepedt a hatalmas pofontól és a szája szélén is vércsík húzódott. Félt és tudta könyörögnie kell, könyörögnie kell Márknak ha életben akar maradni, de már azt sem tudta hogy mit akar, a legszívesebben ott helyben meghalt volna, nem bírta elviselni az a fájdalmat és megaláztatást amit a szerető férfi mért rá. De összeszedte minden erejét és könyörgött, könyörgött a gyermekéért hátha még megtudja menteni.
-Márk, ne csináld ezt én szeretlek, te nem szeretsz? Sírt még mindig összeroskadva. Márk viszont nem törődött vele, ő csak ütötte-verte. Ne! Visított Viki miközben Márk ismét egy hatalmas csapást mért a hasára. Viki már a földön hemperegett koszos volt és véres, nem volt ereje fölkelni már minden ereje elfogyott
-Ígérem jó lesz minden, csak engedj el! Ugyanúgy foglak szeretni mint azelőtt.
-Nem kell a szerelmed! Ordított még mindig Márk és az erek kidagadtak a homlokán.
- Nem fog tudni senki erről az egészről, csak kérlek vigyél haza! Próbálkozott a lány majd folytatta Ismét olyan boldogok leszünk mint azelőtt majd meglátod, szülők neked egy kisfiút ha akarod, de ezt nem tedd velem! Sírt még mindig a lány és a földön feküdt összegörnyedve, a hasát fogta a fájdalomtól. Tudta most neki itt az életéért kell küzdenie, nem adhatja fel. Próbálkozott hátha tud még hatni Márkra. De Márkot ez sem hatotta meg. De Viki nem adta fel, mert tudta hogy itt az élete a tét.
-Márk! Márk, ne csináld ezt velem kérlek nagyon szeretlek! Ha elengedsz ígérem nem szólok erről az egészről senkinek, a mi titkunk marad. Próbálkozott még mindig kétségbeesetten, de bármennyire is szerette volna hogy Márk adja fel, egyre jobban halványult a remény benne. Márk egyre dühösebb lett és csak folyton csak ordítozott vele és közben elrepült egy két pofon is a lány fele.
Te nem értesz semmit! Ordított Márk vad kacajjal. Én soha nem is szerettelek! Hiú ábránd volt ez babám hogy egy táncosnővel összefűzöm az életem, nekem ott van Annamari, a csodálatos testű nő, az okos és a jómódú feleségem. Azt hiszed hogy feladom ezt a kényelmet miattad? Na nem! Vigyorogtak el magát ismét Márk, miközben ismét belerúgott már a földön összegörnyedt, jajgató lányba, akinek csak úgy patakzottak a könnyei. Azt hitted, hogy egy gyerekkel magadhoz láncolhatsz?! Hát én sem vagyok hülye! Nekem csak a tested kellett! Nem kell a lelked! Csak a játékszerem voltál amikor kellett, csak egy jó test, nem kell a lelked! Ordított még mindig Márk miközben még egy hatalmasat belerúgott a lányba, a lány felsikoltott még egyszer majd fojtott hangon megszólalt:
-Te nem vagy férfi, Márk aki megüt egy nőt, az már csak egy gyáva alak!
Viki ájultan rogyott össze ahogy kimondta azt ami a lelkét nyomta.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Regény
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 9
Összes: 20
Jelenlévők:
 · andrisko
 · Öreg


Page generated in 0.0364 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz