Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Nem kell a lelked édes!(13)

, 565 olvasás, Rea , 1 hozzászólás

Felnőtteknek

Viki ez időközben nagyon sírt otthon és Éva próbálta meg vigasztalni kevés sikerrel mert úgy sírt mint akinek soha nem apadnak ki a könnyei.
-Mondtam én neked hogy Márkkal nem lett volna szabad kezdened, ő csak egy szoknyapecér, kihasználja a nőket és utána dobja őket
. -Most annyira fáj, tudod Évi én őt nagyon szerettem, soha nem szerettem még így senkit sem. Szipogott az ágyon ülve.
. -Tudom. De el kell őt felejtened! Ígérd meg hogy elfelejted őt! Majd lesz más aki igazán fog téged szeretni, nem úgy mint ez a gazfickó és akkor majd megérted mi a különbség szerelem és szerelem között, majd rájössz. Csak most az a fontos hogy ne félj kiadni az útját, hagy menjen! -És a babával mi lesz?
-Ez a te döntésed én ebbe nem szólok bele!
-Én megakarom tartani
. -Jól van ha te megakarod tartani, akkor megtartod, majd együtt felneveljük.
-Köszönöm Évi, te olyan aranyos vagy!
-Most csak az a fontos hogy erős légy és bátor, merj szembeszállni vele, különben örökké téged nyomorít meg!
-Jaj Éva, meglátod én erős leszek, nem hagyom magam, magamért a babáért és érted!
-Ez a beszéd barátosném! Mosolygott bátortalanul Éva és sejtette ennek még mindig nincsen vége. Félt attól hogy mi lesz ha kitudódik Viki gyermeket vár. Bele sem mert gondolni milyen harcok várnak rá.

-Na, jó kéróm van? Szállt ki az autóból Márk és Léna. Léna nem győzte csodálni ezt a gyönyörű görög oszlopos, tornyos házat.
-Nagyon szép! És te itt egyedül laksz?
-Naná, az egész ház az enyém! Gyere beljebb, körbevezetlek! Kereste a lakáskulcsot a farmerje zsebében. Mikor megtalálta, gyorsan belehelyezte a kulcsot a zárba és az ajtó kitárult előttük. Ahogy egyre beljebb léptek egyre csak elakadt Léna lélegzete, ilyen szép házat még életében nem látott mint amilyen ez volt.
-Figyelj Léna, pakold csak le a cuccodat.
-Nem mintha olyan sok lenne, csak egy retikül van nálam.
-Nem baj, majd tőlem kapsz törölközőt meg mindent, hozzá kell tennem női tusfürdővel nem szolgálhatok, mert ez csak egy férfi lakás, de szappan az van, avval lefürödhetsz.
-Oké, köszi hogy ilyen rendes vagy velem, igazából nem tudtam volna hogy mit csináljak kulcs nélkül, de már látom hogy nem kell a padon éjszakáznom.
-Apropó, éjszakázás. Én úgy döntöttem hogy átköltözöm a nappaliba a kanapéra hogy mindig elérhető legyek számodra, te meg alhatsz az ágyamban.
-Tényleg? De jó!
-Látod, ilyen a vendégszeretet. Ha gondolod azonnal le is fürödhetsz.
-Rendben, megyek is. Merre is van a fürdőszoba?
-A folyóson egyenesen majd első ajtónál balra. Törölközőt találsz a szekrényben.
-Rendben. Köszi, akkor én mentem. Léna mire visszatért a fürdésből Márk már rendbe tette a lány számára az ágyát. A szoba hatalmas volt, de mégis Léna számára a leopárdmintás ágy és a szőnyeg volt a meghökkentő. Kezdte úgy érezni magát ebben a házban mint egy királynő. Az ágy már be volt vetve, Márk már gondoskodott róla amíg ő tusolt. Az ágyat vörös szatén ágynemű borította, mely elképesztette Lénát. De igyekezett hogy a férfi ebből a meghökkent arc kifejezésből semmit se lásson meg.
-Mennyi az idő?
-Éjjel fél három van.
-Akkor én most már szeretnék lefeküdni.
-Ahogy gondolod. Én odaát leszek a nappaliban, ha valamire szükséged van csak szólj!
-Oké. A férfi elhagyta a szobát, Léna egy kis trikóban és bugyiban bújt be a paplan alá. Nagyon kényelmesnek tartotta az ágyat és ahogy lerakta a fejét még mocorogott egy kicsit majd elszundított. Márk is megágyazott magának a nappaliban. Egy párna került a feje alá és egy pokrócba takarózott, de se hogysem bírt aludni, csak forgolódott álmatlanul. Gondolkodott, gondolatai egy másik birodalomban jártak az ő saját hálószobájában.
Nagy volt a kísértés és érezte ezt már nem tudja elfojtani, elindult hát a hálószobája felé. Amit ott látott, attól a lélegzete is elállt. Léna aludt békésen az ágyán, olyan szép volt, szőke hosszú haja elterült a párnán. Az arca most olyan békés volt akár egy tündéré. Márk nem bírta tovább a magányt és a csendet, odaült a lány mellé az ágy szélére és elkezdte simogatni az arcát, a haját és Léna lassan ébredezett. Majd fölé hajolt és megcsókolta, egyszer, kétszer, háromszor.
Léna most már tudatában volt annak hogy mit tesznek vele, de képtelen volt ellenállni Márk tekintetének, mikor Márk keze lassan becsusszant a takaró alá…

Másnap reggel Márk vidáman tárta ki Viki előtt az autó ajtaját. Viki vidáman ült be Márk mellé aki egy csókot lehelt telt ajkára. Márk és Viki boldogan találgatták hogy vajon lányuk lesz vagy kisfiúk. Már nem kellett sokat találgatniuk, hiszen megérkeztek, ott álltak egy hatalmas nagy fehér épület előtt.
Viki már mint rutinos nő tudta hová kell menni a kórházon belül. Márk csak szorosan fogta a kezét és bátorította, tudta milyen nehéz egy nőnek kibírni a kilenc hónapot, de azt is tudta milyen nehéz megszülni egy gyermeket, az anyukája még annak idején nagyon sokat mesélt fájdalmas, nehéz, de boldog megszületéséről. Most is az anyukája szavai jutottak az eszébe ahogy meséli a kis Márknak élete első legjelesebb történetét.
Bementek a kórházba ahol már Viki orvosa várta őket.
-Jó napot! Köszönt Viki és Márk szinte egyszerre az orvosnak.
-Jó napot kívánok! Én Dr. Kovács vagyok. Fogott kezet Márkkal. Ön meg az ifjú apuka ha nem csal a megérzésem.
-Nem, nem. Én vagyok a pocaklakó apukája. Az orvos csak elmosolyodott.
-Hogy van, hogy van a kismama?
-Köszönöm jól, de most már nehezen bírom ezt a hatalmas pocakot magammal cipelni. Mosolygott.
-Akkor nem marad más hátra mint az ultrahang. Megnézzük a babanemét? Viki egyértelműen bólintott. Mit szeretnének kislányt vagy kisfiút?
-Mindegy csak egészséges legyen. Hangzott a válasz a kismama szájából.
-Az apuka is bejöhet ha gondolja.
-Megyek! Válaszolt Márk és követte az orvost és a barátnőjét. Viki kényelembe helyezte magát az ágyon, már a fekvés is nehezére esett neki, de ő még mindig sugárzott a boldogságtól, főleg ezekben a pillanatokban mikor már a baba nemét is megtudhatja. Az orvos be zselézte hatalmas pocakját és azonnal nekiláttak az orvosi műszerrel a baba keresésének. Márk kíváncsian lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket. Viki tekintete is csak a monitoron járt, bár fogalma sem volt hogy mit kell nézni rajta és hogy látja az orvos hogy hol a baba. Igen, a beavatatlan szemek nem látták ezeket a dolgokat. Aztán az orvos a képernyőre mutatott és beszélni kezdett.
-Ez a feje, itt a kezecskéje és itt vannak az ujjai. Azt hiszem megvan mindene ahhoz hogy egészséges legyen. Mosolygott az orvos Vikire. Na akkor nézzük a nemét! Jaj de szégyenlős valaki, nem akarja megmutatni magát. Talán most, igen most felénk fordult, de nem látok fütyit, igen nem látok, ő kislány lesz. Szólt az orvos a fiatal párhoz. Márk tekintete elsötétült, de még érezte hogy Viki kíváncsian rápillant. Nagyon igyekezett hogy a lány ne vegye észre rajta a csalódottságot. Megköszönték az orvos segítségét és csendesen távoztak, csak Viki mosolygott úgy mint a vadalma. Nagyon boldognak érezte magát, mert a gyermeke egészséges és ennél fontosabb most nem is igen létezett számára. Márk az úton végig csendben vezetett nem szólt a Vikihez, csak a saját gondolataival volt elfoglalva. Mikor kitette a lányt a ház előtt egy puszit lehelt a homlokára és elhajtott.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Regény
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 31
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 45
Jelenlévők:
 · Daku István
 · PiaNista


Page generated in 0.0432 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz