Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Elmélkedés
    5. ›
  5. "Az ember porból van és napsugárból"

Vers: "Az ember porból van és napsugárból"

, 446 olvasás, Zsejke , 6 hozzászólás

vers, versek, gondolat, gondolkodás, merengés, tűnődés,

Elmélkedés

"Az ember porból van és napsugárból"
 Müller Péter

    Süt a hétfő, fehér a nap
    tudnom kéne: hol vagy
    fénysugár vagy sárga csóva
    nincsen élet semmi jóra

    törött szárnyad alád gyűrted
    gyermekedet meg sem szülted
    akartam hogy legyél mássá
    így váltál te látomássá

    torz tükörbe hogyha nézek
    téged rajzolnak a fények
    látom lelked: kopott köntös
    fürdetem magam benned

    törpe gyermek, óriás felnőtt
    kezekben pihennek a kezek
    ölbe bújik a félelem
    ahogy az eget kémlelem
    hol találok menedékre
    hol az életnek nincsen vége

    így leszek én is mutatványos
    ki könnyeivel játszik
    és sáros utak kopott kövén
    a tegnapokkal kacarászik

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Zsejke
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 3
Kereső robot: 18
Összes: 84
Jelenlévők:
 · Kasperl
 · quentin
 · Sutyi
Page generated in 0.0777 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz