Navigáció


RSS: összes ·




Vers: a felejtés fölé

, 646 olvasás, szabadalom , 16 hozzászólás

Szerelem

máshogy is érhetett volna a reggel
mégis szürke korafény dörömbölt ívein
ezeréves vágyakat zártam homlokomba
de a keretekből kiszöktek a tavasz színei

bevallom féltem visszafutni az életbe ami
sosem változik sosem enged sosem hagy
csak beletelik minden napba és sebez

s míg részegen bontotta ráncait az est
majd beléd törött minden csontom
majd belém fáradt minden tagod
s magába szegezett a pillanat
ahogy az este a madarak dala elhallgatott

langymelegen álmodta vétkeinket az idő
az ágy lábánál vert farkasok vacogtak
a plafon felfeslett sarkain hagyottan
terült el morcosan a gúny

csak sóhajtani tudtam a lehetetlent
majd iszamos testtel keretbe vertem
hozzám oly tökéletesen idomuló jelenét

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: szabadalom
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 32
Jelenlévők:
 · bArthAKata
 · galamboki


Page generated in 0.0412 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz