A barbárok meghaltak, s Róma új napra ébredt!
Angyalok szálltak kürttelen kezükben a Földre,
s karjuk Armageddon utáni békét rejtett.
Hirdették: Éljenek a szabadon születtek!
Vértelen szivárvány feszült az égre.
Új napnak voltunk jelképei mi bőgő,
ordító apróságok. Olykor lila
máskor kék dalra keltünk ríva.
De máshogy hangzott, mint azelőtt -
szabadon.
Senki nem volt ki utunkba álljon
s tőlünk várták, hogy elváljon
a vasporos múlt a naspolyás jelentől,
és meghozzuk az elhazudott jövőt -
a rozsszagú illúzióban átitatott indigót.
Most itt állunk ketten, tettre készen:
Te az alakba öntött határtalanság,
én a hittel teli hitetlenség.
Sorsunk kész számon kérni létünk,
s bekövetkezik mindaz amitől féltünk:
Egyszer talán mi is megöregszünk…
De addig még leszakítjuk az izzó napot
lehozzuk a legszebben ragyogó csillagot
átsétálunk rozoga pallókon, s fél szemünk
nyitva tátong a végtelen szakadék felett.
Élvezd ki az életet, így tizennyolc évesen!
S mikor elmúlsz száz is lenni, gondolj vissza
nosztalgikusan. Jusson eszedbe a bohém élet -
mikor cigánykereket vetettél, fittyet hánytál,
s a világon mindent imádtál!
Boldog születésnapot Kedvesem!