Navigáció


RSS: összes ·




Vers: a volt-nincs tangó

, 374 olvasás, Captain , 9 hozzászólás

Szerelem

zaj-zene visít
tangóra hangol
zendülő artériánkból lüktet
a szép-szelíd szenvedély

gyászzászló-ruhád lobban,
vörös pír fedi szeppent arcomat,
ajkam forr, lelkem téboly,
szívem fekete, nehezen dobog,
erőlködik

hinni akar a lengésbe jött
csodákban -
a felejtésben,
a láng múló lobbanásában,
s a tűz végtelen kitartásában,
a túlélésben

lassú lassú gyors gyors
dúlt agyamban a téboly-ritmus -
kettészakadok

a pedáns meghalt
s helyette a káosz
vesszőtlen kisbetűi
maradtak-
most ők ostromolnak

porózus falaid alatt
a pokol árka
s csak tangózva juthatok át
a túloldalára

az utolsót húzza a bőgős
meghajolunk,
csókot ejtek lágy kezedre
soha többé nem láthatlak
agyamban arcképed
már homályos…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Captain
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 303
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 328
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.842 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz