Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Negyvenöt éve

2009-01-30 11:00:00, 474 olvasás, Gamentzy_eduard , 8 hozzászólás

vers, versek, mi vagyunk, ilyenek vagyunk,

Későre jár, - utolsó villamos -
Dohogva, csámpás síneket tapos.
Az aluljáró zihál, nyugtalan,
Hozzásimul pár bús hajléktalan.
Elnyűtt cipő, a szétfoszlott kabát,
Álmodik otthont, meleg vacsorát.

Sétálni kell, még űznek a szavak.
Hidakra-sápadt lámpafény alatt
Mozdul a víz, szürkén és mocskosan.
Halak szemében bámulom magam.
Ott fekszenek a parti köveken.
Egymáshoz ér a vég, s a végtelen.

És nő bennem a semmiből, torony.
Egy gondolat, néhány kis lábnyomon.
Csak könnyű súly, jeleket ne keress!
Mögöttem, még a fű is egyenes.
Negyvenöt éve, járok a csenden.
Taposom a várost, ő is engem.

Kinyomtatom