Olajfoltok a betonon,
Rozsdás fémekre hullt levél.
Ezer darabra roppanó
Lépteim. - Láncfűrész a szél.
Melósbakancs orrába rúg,
Egy kődarab, és széthasad.
Hangjára megrezzen az ég,
A vasbetétes alkonyat.
- Favágók jönnek könnyedén,
Rajtuk még nem fogott az ősz.
Kabátjuk alá bújt a nyár,
S egy darabig még elidőz.
Milyen furcsa, hogy épp velem,
Kezdett ki, szórt szemembe port!
S míg dörzsölgettem mérgesen:
Mögém került… hajamba túrt.