Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gúzsba kötött perspektíva

2009-01-24 07:00:00, 547 olvasás, furstjohnny, 4 hozzászólás

Csak a mának élek,
s nem zsibbad agyam
másnak örömhozó holnapért:
kéngőz dunsztos álmokkal
nem marom magam
az öreg, roggyant napjaimért.

Csak a mának élek,
s ereimet fel nem vágom,
ha a szürke horizontom
dohos pince mélyén látom,
s véres napnyugtáig
lapos erszényem
kiszikkadva tátong.

Csak a mának élek
s jellegtelen terveimet
nem kell átdolgoznom:
fásult érzelemmel,
mint alélt igás állat,
húzhatom, vonszolhatom
sors kiszabta jármom.

Csak a mának élek,
s érzékemre balzsam:
nincs mitől és kitől tartsak;
kiapadt vagyonomat,
álmaim lottónyereményét
mire herdáljam, kire hagyjam.

Csak a mának élek,
s ajkam hálát rebeg
istenadta sorsomnak:
tervezzem haj szaggatva,
vajon mi jót hozhat
a csalárdfényű holnap?!

Elmélkedés

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: furstjohnny
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 54
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 81

Page generated in 0.0648 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz