RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2009-01-19 22:00:00, 775 olvasás, Pekka , 0 hozzászólás
… mikor a csend beszél, mint a megfeszített végtelenség, magába záruló emléke; megidéz múltat, sok fájdalmat, mint egy régi kép … mikor a csend beszél és mi hallgatunk, mélyén pár cseppet old száradt könnyeiből, a dal, mi most is elvarázsol; földbe némul, hangunk, s a fáradtan suttogó szél sorsunk kopjafáin üvölt mindent elhagyunk…
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς