Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Óda helyett

, 501 olvasás, Trex , 1 hozzászólás

Szerelem

Mihaszna voltát nem tagadja meg,
míg átkarolják nyúlánk árnyfalak –
Még hallgatag,
akár egy öntudatlan jótevő…
Ki ő? Te ismered?

Beszélik, hogy vak és süket nagyúr.
Mások szemével lát – Látni akar!
– Hamar! –
És máshogy cseng a hang,
ha fülkürtödbe ül.
Két fül vörösre gyúl.

Úgy nyújtja át minden játékszerét
– hitet, reményt és más egyéb bizsut –,
akár magát a fényt.
S hiszel neki.
Talán még van ki ellenáll. De ki?

Ha otthagy, és játékát elveszi,
kiálts rá akkor:
Most megállj, bitang!
Maradj, akár a pillanatba forrt
emléknyi folt!

Letettem eskümet. Emlékszel-e?
Örökre szólt… Ki másnak, mint neked?
És megremegni még, tudod te is,
sosem hallottad gyönge hangomat.

Ne mondd, hogy mégis…? Megtagadtalak?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Trex
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 7
Kereső robot: 10
Összes: 39
Jelenlévők:
 · Divima
 · Kavics
 · kerzeszpenczu
 · Kovács Sándor
 · Magyar Anita
 · Sutyi
 · Szucsj


Page generated in 0.0421 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz