RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2009-01-08 17:28:54, 857 olvasás, Pekka , 4 hozzászólás
… mikor a csend beszél, mint a megfeszített végtelenség, magába záruló emléke; megidéz múltat, sok fájdalmat, mint egy régi kép … mikor a csend beszél és mi hallgatunk, mélyén pár cseppet old száradt könnyeiből, a dal, mi most is elvarázsol; földbe némul, hangunk, s a fáradtan suttogó szél sorsunk kopjafáin üvölt mindent elhagyunk…
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς