Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mindent elhagyunk…

, 677 olvasás, Pekka , 4 hozzászólás

Néhány szóban

… mikor a csend beszél,
mint a megfeszített végtelenség,
magába záruló emléke; megidéz múltat,
sok fájdalmat, mint egy régi kép

… mikor a csend beszél
és mi hallgatunk,
mélyén pár cseppet old
száradt könnyeiből,

a dal,

mi most is elvarázsol;
földbe némul, hangunk,
s a fáradtan suttogó szél
sorsunk kopjafáin

üvölt

mindent elhagyunk…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 22
Jelenlévők:
 · Tollas


Page generated in 0.0364 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz